Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. április 15. Reform Műhely és Reformkörök
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 Ч-1981 1982 1989. április 15, Reform Műhely és Reformkörök-\-1983 1984 A reformkori mozgalom 1989 elején indult, előzményének elsősorban a szegedi kezdeményezés és az 1984-ben kezdődött „szellemi országjárás" tekinthető, mely során vezető reformerek járták az országot és tartottak előadásokat a változtatások szükségességéről. Ilyen értelmiségi volt többek között Bihari Mihály, Ágh Attila és Kéri László. Előadásaik lehetőséget, egyfajta fórumot biztosítottak helyi és országos ügyek megvitatására. E kezdeményezésnek lett később intézményes formája a reformkor, melyek szerveződéséhez hozzájárult Pozsgay Imre államminiszter 1989. január végi bejelentése a többpártrendszer szükségességének elismeréséről és 1956 népfelkelésre való átértékeléséről. A közvélemény és a média egyaránt átalakulóban volt, új politikai szereplők jelentek meg a színen és egyre inkább felértékelődött a vidéki értelmiség szerepe. Mindezek együttesen járultak hozzá a vidéki értelmiség szerveződéséhez.1 1989. március 3-án Kecskeméten is megalakult az MSZMP Reformköre. Előzetesen 32-en jelezték, hogy szeretnének részt venni a tanácskozáson, de végül csak 13-an jelentek meg a Széchényi-városi pártszékházban.2 A Petőfi Népe 1989. évi március б-i számában megjelent beszámoló alapján a tagok között volt orvos, pártmunkás, és vállalatigazgató is - zömében 40 év alatti értelmiségiek. Az alakuló ülésen a résztvevők elmondták, hogy céljuk a reformfolyamatok kibontakozásának felgyorsítása, ugyanakkor kinyilvánították, hogy nem kívánnak a párt szervezeti 134 szabályzatával ellentétes tevékenységet folytatni, tehát új, önálló frakciót létrehozni. Leszögezték, hogy a reformkor intézménye olyan alulról jövő kezdeményezés, amely lehetőséget biztosít a társadalmat érintő kérdések megvitatására, valamint egyfajta kontrollként működhet a párt nyilvánossághoz való viszonyában.3 A reformkor létjogosultságával kapcsolatban fontos kérdés volt, hogy mennyire lehet a reformokkal kapcsolatos viták megfelelő platformja egy olyan szervezet, amely hasonló politikai nézeteket vallókat tömörít egy szervezetbe. Az 1989. április 15-én, Kecskeméten Reformműhely címmel megrendezett tanácskozás lehetőséget adott arra, hogy megszervezzék a reformkörök első találkozóját is. A tanácskozáson mintegy 30 reformkor 80 tagja jelent meg; a Budapesti Reformkörnek kb. 10 tagja volt ott. A reformkörök képviseletében Gombár Csaba, Keserű Imre, Géczi József, Szabó Zoltán és Szántó György kapott szót és fogalmazta meg a fennálló viszonyokkal szembeni kritikájukat.4 Később ez az esemény a pártszakadás elszalasztott esélyeként maradt fenn a résztvevők emlékezetében. A tanácskozás fő kérdése azonban az volt, hogy sikerül-e megszervezni az MSZMP reformszárnyát. A kecskeméti találkozón felszínre kerültek azok a hiányosságok, amelyek megakadályozták a gyors és hatékony szerveződést. Egyik ilyen hiányosság volt, hogy a reformszárny vezetésére kiszemelt politikusok - Pozsgay Imre és Nyers Rezső - nem nyilvánították ki szándékukat a reformszárny megszervezésére.5
