Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. április 15. Reform Műhely és Reformkörök
Kéri László (1951-) 1970-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult, majd 1976-ban a Bölcsészettudományi Karon diplomázott filozófiából és szociológiából. 1977-től a Budaörsi úti Kollégiumban ő hozta létre a Bibó István Szakkollégium elődjét. A kollégium igazgatójaként jogászhallgatókkal tágabban foglalkozott a társadalomtudományokkal. Az első sikeres évek után felvették a kapcsolatot a Rajk László Szakkollégiummal, amely aztán a Bibó Szakkollégium mintájára alakul át. 1983-ban jött létre a ma is ismert Bibó István Szakkollégium a Ménesi úton. Igazgatóként később Stumpf István követi Kérit, aki nevelőtanárként marad a kollégiumban. A nyolcvanas évek második felében a szakkollégiumot az aktív politikai szerepvállalás jellemzi, itt tanul Orbán Viktor, Simicska Lajos, Kövér László, Szájer József, Áder János, és a Fiatal Demokraták Szövetsége is itt alakul meg 1988. március 30-án. 1984-ben Kéri a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézetének főmunkatársa, majd 1991-től a Politikatudományi Bizottság tagja lett. A későbbiekben médiaszereplései voltak hangsúlyosak, számos beszélgetős műsornak résztvevője (Heti Hetes, Egyenes Beszéd, Egyenesen, és rocktörténettel foglalkozó podcastok Kiss Imrével), vagy alkotója (Rendszerváltó évek, Hónapról hónapra). A felszólalók közül Gombár Csaba elmondta, hogy a jelenlegi válságból egyetlen kivezető út a pártszakadás. Ez azért elengedhetetlen, mert az MSZMP-n belül olyan ellentétek feszülnek, hogy a párt nem találhat partnert egy koalícióhoz.6 Ezután előadta 5 pontból álló megoldási javaslatát: 1. a reformköröket tovább kell szervezni, tömegmozgalommá kell válniuk; 2. egy bizottság felállítása szükséges, amely a reformkörök munkáját összehangolja; 3. a reformszárnynak lapot kell indítania; 4. a reformkörök programját el kell készíteni és el kell fogadni; 5. rendkívüli pártkongreszszust kell összehívni.7 Gombár felszólalásában azt a kritikát is kimondta és megoldandó feladatként tárta a résztvevők elé, hogy a reformkörökbe tömörült párttagoknak nincs politikai vezetőjük, aki vállalja és elvégzi a reformszárny megszervezését és irányítását. Keserű Imre felszólalásában azt a kérdést boncolgatta, hogy „Milyen értelemben van ma az MSZMP-nek centruma?"8 Kijelentette, hogy a centrum nem képvisel politikai alternatívát, csak hatalmi alternatívát. Véleménye szerint lennének megfelelő vezetők, akiknek vállalniuk kell, hogy a kezdeményezés élére álljanak.9 Szántó György egy pártkongresszus szükségességét sürgette, és az azelőtt álló feladatokat elemezte. Véleményének adott hangot, hogy a pártszakadás kérdéséről is ezen a kongeresszuson kell dönteni. Beszélt továbbá a platformszabadság értelmezéséről, bírálva a KB munkabizottság ezzel kapcsolatos tervezetét, és azt, hogy a pártvezetés nem képes megoldást kínálni az országot sújtó válság megoldására.10 Szabó Zoltán a reformköröket párton belüli értelmiségi mozgalomként jellemezte. Elmondta, hogy a piacgazdaság és a parlamenti demokrácia bevezetése nem elkerülhető. Ezek után ismertette a Budapesti Reformkor célját. Hozzászólásának végén arról beszélt, hogy a reformkori mozgalomnak szüksége van vezetőkre, kiemelte Nyers Rezsőt és Pozsgay Imrét, mint erre alkalmas személyeket.11 A kecskeméti találkozón az állampárt szakadása elmaradt. Pozsgay Imre felszólalásában leszögezte, hogy nem kezdeményezi az MSZMP felbontását, mivel nem rendelkeznek reális tervekkel arra, hogy miként is lehetne véghezvinni a szétválást. Gombár Csaba szerint békés, tárgyalásos úton kell, hogy megtörténjen a szakadás. A békés szétváláshoz azonban hiányzott a platformszabadság érvényesülése, a szétválásra 135
