Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. január 28. Pozsgay Imre a 168 óra rádióműsorban
A rendszerváltás mérföldkövei 1979 1980 1981 1982 1983 1984 Pozsgay Imre (1933-2016) Kónyon született, szabó családban, az elemi és polgári iskolát Balatonbozsokon, majd Enyingen végezte. 1950-ben lépett be az MDP-be, egy év múlva már községi párttitkár és a járási pártbizottságtagja. 1952-ben érettségizett, majd felvették az újonnan megalakuló ELTE Lenin Intézetébe, ahol 1957-ben marxizmus-leninizmus szakos tanári oklevelet szerzett. Ebben az évben a Bács-Kiskun megyei pártbizottság Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének igazgatója, 1965-tól a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetője. 1970-ben szerezte meg a kandidátusi címet, és a budapesti pártközpontban kapott állást. 1971 -tői a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese. 1976-tól kulturális miniszter, 1980-ban kooptálták a Központi Bizottságba, még ebben az évben művelődési miniszter lett. 1982-ben menesztették és 1988-ig Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára lett. Jelen volt az 1987-es lakiteleki találkozón, az ő közreműködésével jelent meg a Magyar Nemzetben az MDF nyilatkozata. 1988 májusában bekerült a Politikai Bizottságba, majd újfent kormányzati feladatokat kapott, 1988. június és 1990. május között államminiszter. Támogatta az MSZMP-n belül formálódó reformkörök mozgalmát, 1989. január 28-án az állami rádió 168 óra című műsorában - a történelmi albizottság megállapításaira alapozva - népfelkelésnek minősítette az 1956-os eseményeket. Az 1989 nyarán összeülő kerékasztal-tárgyalásokon az MSZMP-tárgyalódelegáció vezetője volt, ugyanebben az évben csatlakozott az utódpárt, az MSZP soraihoz, amelynek elnökségi tagja lett. Az 1990. évi országgyűlési választásokon szocialista színekben a Bács-Kiskun megyei területi listán szerzett mandátumot. 1990. novemberben kilépett a pártból. 19-ére tervezett bizottsági ülést január 27-ére, Grósz Károly davosi utazásának idejére tette át, ezzel kerülve el azt, hogy a főtitkár esetleg megakadályozza az interjú közlését.7 Ezzel Pozsgay lényegében megkerülve a pártvezetést, „nyilvánosság-puccsot"8 követett el, belekényszerítve a pártot egy visszafordíthatatlan folyamatba. Pozsgay szavai óriási hatást váltottak ki a pártvezetésben, a párttagság köreiben és a közvéleményben is. Grósz Károly elmondása szerint csak a repülőgépen értesült a hírekről, és bár nyilatkozatában nem zárkózott el 1956 újfajta tudományos értékelésétől, nem helyeselte Pozsgay eljárását, amely lényegében kivette a Központi Bizottság kezéből a tudományos eredmény politikai értékelését.9 Németh Miklós miniszterelnök szavaiban viszont már 1956 értelmezésének kettős narratíváját láthatjuk, miszerint a népfelkelés egyszavas, túlzottan leegyszerűsítő minősítése mellett helye lehet a „nemzeti tragédiát okozó, szocializmusellenes terrorlá- 102 zadás" koncepciójának is.10 Az ügy kapcsán a pártvezetéshez eljutó fővárosi hangulatjelentések szerint Pozsgay szavai értetlenséget, megdöbbenést, zavarodottságot és felháborodást keltettek a kormányzat, a helyi pártszervek, a párttagság és a közvélemény jelentős részében.11 Az MSZMP Belügyminisztériumi Bizottsága levélben összegezte a belügyi dolgozók véleményét és aggályait Pozsgay bejelentésével kapcsolatban. A levél egyebek mellett kitér a felelősség kérdésére is. Amennyiben 1956 népfelkelésként való értelmezése ugyanis helytálló, úgy annak leverése népellenes bűntett volt, ami nem évül el.12 Hasonló volt a helyzet vidéken is, ahol a jelentések tanúsága szerint sokan a párt szétszakadásától és erőszakos cselekményektől tartottak.13 A pártvezetésbe vetett hit és bizalom megingott, ami többeket a pártból való kilépésre ösztönzött. A párt taglétszáma az 1986 végi 880 ezer főről 1989 októberére 725 ezerre csökkent.14 A Politikai Bizottság soron kívül, 1989. január 31-én összehívott ülésen ezzel, és azzal a „pártszerűtlen
