Házi Balázs - Jónás Róbert - Nagymihály Zoltán - Rapali Vivien - Strausz Péter (szerk.): A rendszerváltás mérföldkövei (Budapest, 2020)
1989. január 28. Pozsgay Imre a 168 óra rádióműsorban
1985 1986 1987 eljárással" szembesítették Pozsgayt, amellyel az ügyet kezelte, megkerülve a pártvezetést és a Történelmi albizottság fölé helyezett Központi Bizottságot. Bár az ülésen többen kritikát fogalmaztak meg Pozsgay eljárásával kapcsolatban, elsősorban Grósz Károly kezdeményezésének köszönhetően megegyezés született arról, hogy az ügyet politikai, és nem személyi ügyként fogják kezelni.’5 Megállapodtak arról is, hogy az elkövetkező időszakot érintően válságkommunikációs stratégiát kell bevezetni, és a párt felső vezetése csak a Politikai Bizottság kontrollja mellett nyilatkozhat. Az ülésen arról is megállapodás született, hogy a válságkommunikációs stratégia keretében a Népszabadság interjút közöl Berend T. Ivánnal.16 A Politikai Bizottság következő, 1989. február 7-i ülésén Pozsgay tovább érvelt a népfelkelés, mint olyan jelző mellett, amely alkalmas arra, hogy a párt úgy szakítson az ellenforradalom narratívájával, úgy, hogy az ne ássa alá identitását és önbecsülését, valamint a párt tagsága is - különösen az 1956-os eseményekben érintettek - könnyebben elfogadhassa.17 1956 megítélésével kapcsolatban az MSZMP hivatalos álláspontja végül a Központi Bizottság február 10-11-i ülésén alakult ki. Eszerint - visszanyúlva Kádár János korábbi értelmezéséhez - 1956 nemzeti tragédia volt, illetve népfelkelés, amelyben azonban kezdettől fogva és elválaszthatatlanul jelen voltak a „restaurációs szándékú erők", október végére pedig felerősödtek az „ellenforradalmi cselekmények". A közlemény ugyan bizalmáról biztosította Pozsgayt, egyben el is marasztalta az Történelmi albizottság következtetésének egyeztetés nélküli nyilvánosságra hozatala miatt.18 1956 újraértékelése megteremtette az elvi lehetőségét annak, hogy egy új narratíva alakuljon ki arról a kérdésről, I Pozsgay Imre 1982-ben. Forrás: RETÖRKI Archívum, Pozsgay Imre iratai, Fényképgyűjtemény. amely az MSZMP identitásának alapját jelentette. Bár a szándék az volt, hogy az átértelmezés megszabadítsa a pártot a tehertételt jelentő múlttól, a folyamat - nem kis részben Pozsgay akciója miatt - kicsúszott a vezetők kezéből, és nem egy differenciált 1956-képhez, hanem hitelvesztéshez és az állampárti legitimáció végzetes erodálódásához vezetett. Jónás Róbert 103
