Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
A népi írók útja
a/ a hibák ellenére is a szocializmus, a proletárdiktatúra oldalán álló egyedek, b/ a népi demokrácia, és a szocializmussal szembenállók tömbje, c/ ehhez a tömbhöz csatlakozott, eredetileg nem „népies” írók, akik politikai nézetazonosság elvei alapján csatlakoztak. A csoportok világos felismerését zavarja az a tény, hogy egyesek főleg jellembeli tulajdonságaiktól eredően támogatták a párt szektariánus hibáit is, anélkül, hogy a párt egyébként helyes politikai irányvonalával egyetértettek volna. 3. Az 1953. júniusi párthatározat után felgerjedt politikai légkörben az ellenzékiség, s az események múlásával a népi demokrácia-ellenes jobboldali csoportosulás legfőbb góca az írószövetség lett. Ebben az időben, a nagy írószövetségi mozgolódások idején a népi írók mintegy „második frontot” alkotnak, a népi demokrácia támadása terén előtérbe engedik azokat az akkor MDP-tag írókat, akik régebben a szek- tarianizmus „bűneiben” kompromittálták magukat; a népi demokrácia ellen intézett támadásaikat helyeslik, buzdítják, sőt nyomást is gyakorolnak reájuk, ezeket a fellépéseket az „erkölcsi megtisztulásuk” fejében el is várják.108 Világnézeti fejlődésükben visszatérnek a kisparaszti, kispolgári demokrácia elképzeléséhez, amely a mi helyzetünkben már csak reakciós terv lehet, hiszen a proletárdiktatúrából nincs visszaút valamiféle „parasztországba”, csak a monopoltőke által uralt nyílt fasiszta diktatúrához. 4. Ebből a magatartásból egyenesen következik, hogy a népi demokrácia megingásának és időleges vereségének idején (1956. október 23 - november 4-én) a népi írók csoportja átmegy - akarva-akaratlanul - a nép ellenségei, a fasiszta ellenforradalom táborába. Az átállás kézzelfogható bizonyítékai az október 23. és november 4. között publikált műveik mellett a „Petőfi Párt” megalakítása, amely a „népi”, „igaz” in8 Érdemes szavanként végiggondolni a leírtakat. Az 1953 utáni „jobboldali” demokráciaellenes csoportosulás vezetője az az írószövetség lett, melynek elnöke Veres Péter, a népi író. Bár a szerzők is felemlítik, hogy a szövetségen belül a volt MDP-tag írók a legádázabb reformkövetelők, de a bűnösök mégis az őket támogató népi írók. Innen már csak egy lépés vezet ahhoz, hogy az 1956-os felkelés kirobbantói is a népi írók voltak, s a korszak szlogenje szerint természetesen ezek az írók csak fasiszták lehettek. Kristálytiszta logika Révai után, szabadon és aktualizálva. 83
