Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
A népi írók útja
szocializmusról szóló frázisaival az ellenforradalom malmára hajtotta a vizet. Az ellenforradalom idején tanúsított magatartásuk, a Petőfi Párt megalakulása jelentette a népi írók szembefordulását azokkal a tömegekkel, akiknek érdekei műveikben régebben tükröződtek, a parasztsággal és főleg a szegényparasztsággal. A Petőfi Pártnak - amely nevében is szakított régebbi hagyományaival - semmiféle befolyása a paraszti tömegekben nem volt, sőt azok ellenségesen álltak vele szemben. A Párt tényleges vezetését a Nemzeti Parasztpárt volt politikusai alkották, akik a népi írók nevét és tekintélyét - azok beleegyezésével - az ellenforradalom céljaira használták fel. A Párt csekélyszámú követői - a tudatos ellenforradalmárokon kívül - a megszédült budapesti egyetemi ifjúság és a „hazafias” mámorban úszó kispolgárság soraiból jöttek. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása után egy ideig tovább folytatódott a népi írók ellenállása: ennek jele az 1956. decemberi írószövetségi közgyűlés: a „Gond és Hitvallás”, amelyet Tamási Áron terjesztett az írószövetség plénuma elé. 5. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt megalakulása óta eltelt időszak eseményei, a munkás-paraszt hatalom megszilárdítása, az a tény, hogy a nemzetközi proletariátus támogatja Pártunkat és kormányunkat, hogy a magyar munkásosztály és a parasztság tömegei támogatják és magukénak érzik a proletárdiktatúra rendszerét, változást idézett elő a népi írók magatartásában. A népi írók politikailag felvilágosultabbjai egyre inkább felismerik azt, hogy a tavaly októberi ellenforradalmi események a szovjet hadsereg segítsége, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány és az MSZMP megalakulása nélkül fasiszta diktatúrához vezettek volna, és elsősorban e kettős tényezők hatása alatt közelednek hozzánk. E politikai közeledésnek egyik legfontosabb jele volt az ENSZ ötös bizottságának határozata elleni tiltakozó mozgalomban való részvételük. (Bár meg kell jegyezni, hogy a régi idők politikai gyakorlatának tapasztalataiból kiindulva, most is igyekeztek ők feltételeket állítani, és cserébe a népi írócsoport politikai legalizálását, külön sajtóorgánumot kértek.) Az egységes fellépés mellett tapasztalni lehet az u.n. népi írócsoport egyre erősödő differenciálódását is. Ezek a tények ismételten felvetik a népi írók perspektívájának kérdését. 84
