Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

A népi írók útja

gük” az illegális Kommunista Párt és a munkásosztály iránt növekedett. Tevékenységük pozitív jellege csökkent.106 107

2. A felszabadulás után kialakult helyzetben az új népidemokratikus rendszer iránt barátságos, de tartózkodó magatartást tanúsítanak, a polgári demokratikus forradalom feladatait megoldó intézkedéseket, különösen a földreformot, amelyben saját elképzeléseik megvalósulását látják támogatják. Egyesek közülük a „Nemzeti Parasztpártba” tömörülve a „Baloldali Blokk” keretében harcolnak a Kisgazdapártba tömörült reakciós, kapitalista restaurációs erők ellen. „Barátságos tartózkodásuk” 1948/49-ig tart, addig, amíg nem kerülnek napirendre a szocialista forradalom, a proletárdiktatúra megvalósításának feladatai általában; és a falu szocialista átszervezésének feladatai különösen. Ezen feladatok megoldását áltálában már nem támogatják, passzív rezisztenciába húzódnak, aminek külső jelei a befelé fordulás és a történelmi múlt irodalmi, művészeti feldolgozása.

A népi írók és a valaha általuk képviselt paraszti tömegek érdekei között a távolság tovább nő. Míg a népi írók a szocializmustól - különösen a szocialista falu gondolatától - eltávolodnak, addig a parasztságnak éppen a legszegényebb rétegei, a szegényparasztok, agrárproletárok, az illyési „puszták népe” - az elkövetett hibák ellenére is - a szocialista termelőszövetkezetek mindenre elszánt híveivé válnak.1" Ebben az időben erősödik - a kezdettől fogva meglévő - differenciálódás a népi írók között. A differenciálódás iránya hármas:

106 Nem valószínű, hogy ismeretlen lett volna a Tézisek összeállítói előtt az a tény, hogy a Magyar Fronton belül a Kommunista Párt szorosan együttműködött a Nemzeti Parasztpárttal, a népi írók politikai szervezetével. Ez viszont nem illett bele az előzetesen kialakított koncepcióba, tehát elhagyták említését.

107 A szocialista termelőszövetkezetek elszánt híveivé vált magyar parasztok ebben az évben 140 ezren voltak, ugyanis ennyi volt a szövetkezetbe tömörült parasztság számaránya, és a szántóföldek 14,6 %-a tartozott a szövetkezeti szektorhoz. A Tézisek szerzőinek sugalmazásával szemben viszont 1957-ben mintegy 1,3 millió egyéni gazdaságot tartottak nyilván, ezek gazdálkodtak az ország mezőgazdasági területének 52 %-án, szántóterületének több mint 70 %-án, és foglalkoztatták a kereső lakosságnak több mint felét.

82