Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Gyülekeznek a viharfelhők

Gyülekeznek a viharfelhők

A nemzeti demokraták politikai szerepvállalására nem került sor. A Népfront Országos Tanácsába Darvas Józsefet, Németh Lászlót, Szabó Pált, Tamási Áront és Veres Pétert választották be. Önálló lapot nem tudtak kiharcolni, ezért a Aoríársban igyekeztek - tegyük hozzá sikeresen - egyre nagyobb felületet elfoglalni. Az MSZMP sikeresen megküzdött saját dogmatikus belső ellenzékével, megerősítette pozícióit a kultüra és az irodalom területén. Gyakorlatilag egyetlen ellenálló alternatívával kellett szembenézniük, a nemzeti demokratákkal. A velük szembeni offenzívára már 1957 decemberében elkezdődött a felkészülés, ami az 1958-as népi írói határozatban teljesedett be.

1957. október 30-án Illyés Gyula találkozott Kádár Jánossal, s más témák megbeszélése mellett arra is felhívta a figyelmét, hogy Magyarország nemzetközi pozícióit jelentős mértékben javítaná, ha általános amnesztiát hirdetne. Kádár az MSZMP KB november 1-i ülésén tartott beszédében felidézte Illyés véleményét, de abban az összefüggésben, hogy a nyugati országok is ugyanazt szorgalmazzák, amit Illyés is megfogalmazott. Kádár félmondata, amiben Illyésre utalt, szokatlanul elítélő és durva félremagyarázása volt Illyés felvetésének.

A kulturális élet irányítói már 1957 nyarán megbízást kaptak, hogy készítsék el a párt művészetpolitikai, művelődéspolitikai irányelveit. Az előkészületeket Szigeti József, a Művelődési Minisztérium első miniszterhelyettese koordinálta. 1957 decemberére elkészült az első változat, melyet az Agitációs és Propaganda Bizottság tárgyalt meg.

„A népi írók útja” munkacímet viselő tézisek magukon viselik a kemény kéz politikáját. Az anyagot előterjesztők ugyan megpróbálták finomítani az adminisztratív eszközöket szorgalmazó politikusok akaratát, de a nemzeti demokraták az egyik

77