Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

De ha valami nem alkalmas arra, hogy mindennapos valódi szenzációval lásson el: hát a politika. Nem azért, mert nem fontos, hanem mert lassú a menete: a történe­lem lépései kényelmesek, s azokat napi szenzációkra bontani olyan, mint egy ló üge­tését filmkockánként, külön-külön vetíteni fel. Mennyit olvasott az újságolvasó hét év alatt az algériai háborúról! S a végén csak annyit tud, hogy ott nehezebben ment a gyarmati felszabadítás, mert egymillió franciáról s nem kis tőkeérdekekről volt szó. S tulajdonképpen elég is, ha - mint mozaikkép - ennyi marad meg politikai tudásában. Vagy Hátsó-India! Hány újságolvasó tudná fölrajzolni tíz kiló újságpapír megemész­tése után Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Thaiföld elhelyezkedését. Várjuk meg, amíg valami igazán történik, s írjunk egy évben kétszer róla? Ez nyilván nem lenne még egy folyóiratszerű napilaphoz sem méltó. De írhatunk, mint ahogy újságjaink írnak is, a kapcsolatos történeti, gazdasági tényekről, a napi eseményt az ismertetett anyag epizód-rezgéseként mutatva be. Milyen nagyszerű alkalom volt például az elmúlt két-három év, hogy az emberiségbe nyomuló új világrész: Afrika földrajzát, néprajzát megtanuljuk! A politikai rész így hasonlítani kezdene azokhoz a mellékletekhez, melyekben egyes újságjaink a tudomány, technika, irodalom újdonságairól számolnak be. Az efféle „rovatokat”, ha nem is adjuk épp rovatszerűen, helyeselni lehet, nemcsak mert szélesítik az újságolvasó látóhatárát, de mert ez nevelhet folyóiratolvasót belőle. Ahogy általános iskolásainkat érettségizettekké, úgy kell az újságolvasót folyóirat-, majd könyvolvasóvá nevelni. Ma már nem emlékszem, hogy terveztem meg annak idején napilap-számomat. Ma két részre osztanám. Első: a nap költészete; az, amit egy-egy nap az élet apró eseményeiből az élet képévé összehord. A régi jó „napi hí­rek”, melyeket nagyanyám a Budapest című újságban (az országgyűlési veszekedése­ket protestáns fejcsóválással lapozva át) az első betűtől az utolsóig végigolvasott, neki azért voltak olyan olvasásra méltók, mert a lúgot ivott lány, a megégett kisfiú, a szé- rű-tűz, a gyémántlakodalom egyszerre mutatta be az élet állandóságát, ahogy ő is­merte, s napi bodrozódását, ahogy a tenger is hullámaival eszméltet roppant tömegé­re. Ugyanezért olvasta feleségem kisleány korától az apróhirdetéseket; az is az embe­rek szükségleteiről, vágyairól mond el valamit, s bár öregkorára kitűnő újságolvasóvá vált, a kis kockák azóta is megszabják, melyik újságra fizessen elő. 245

Next

/
Oldalképek
Tartalom