Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
Újságjainkban vannak „hírek”, a külföldi lapokból összeollózott „érdekességek”, mindezeket politika, művészet napi újdonságaival összefogva, az első oldalakat egy tarka rongyszőnyeggé varrnám össze, melynek foltjai nemcsak színben, még nyomtatásban is elüthetnének. Ez után következne a folyóirat-apparátus, lassú munkájával, mely ezeket az apró adatokat különféle rovataiban megemészti, földolgozza, elmélyíti, s az újságolvasót közben folyóiratolvasóvá neveli. S ahogy az olvasó maga emelkedik: az újságírótól is egyre többet vár el. Az általános egyetem (annak politikai, munkaismereti fakultása) legtermészetesebb helye lenne az újságíróképzésnek is. Mert hisz ha igaz, hogy az újságírás mindenre megtanítja az életben forgó mozgékony embert, a sokoldalú érdeklődés is jobban mozog, kevesebb „bakit” követ el, ha sokoldalú műveltségben van a fedezete. De akármilyen magasra jut a törzsgárda, ha azt akarjuk, hogy az újság a belülről nézett háztáj orgánuma, a folyóirat-szint beállítója legyen: egyre több kinti embert kell legalább annyira bevonni s újságíróvá ütni, hogy (mint azt sokszor látjuk) problémáit érthetően el tudja mondani. Az a kis szakmai íz, ami írásához ragad, akár vájár szól, akár fizikaprofesszor, ízelítőt ad a foglalkozások nyelvéből, s azt a munkát folytatja, amit a középiskolában is oly fontosnak tartottunk. Ha az újságírás nemcsak azt a három-négy lapot, de a vidéki üzemi újságok ezreit fogja jelenteni, akkor az újságírógárda voltaképpen csak egy óriási szerkesztő- bizottság lesz, amelynek irányításával, sugalmazásával, közbeszólásaival voltaképp az egész ország írja a Lapot. A Magyar Rádió feladatai A Rádió az ország legnagyobb, legtöbb irányú napilapja: a hangos szó s a pillanatok alatti terjesztés óriási előnyével. Ha arra gondolok, hogy magányos, beteg, egyedülálló, nemzetüktől elszakadt embereknek mit jelenthet: anyámat látom a halála előtti években, amikor csaknem vakon, a fel nem ismert Paget-kórtól mozgásképtelenül ült udvari szobájában, tenyerébe hajtott fejjel a kis rádiója előtt; nem látogatja már senki sem, s akármiről kezdünk beszélni, ő tud róla, még az osztrák időjárási viszonyokról, az Alpok hólavináiról is, minthogy Bécset is eléri valahogyan. A sajkodi telek szélviharaiban, amikor a legközelebbi házig is nehéz volt eljutni, én is megtanultam, milyen magány, ha az anódtelep egyszer csak kimerült, s az óvodások cérnahangja vagy 246
