Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
tést, hogy mit is érhetünk. Arra, hogy Mussolini után Olaszországban jó dolgok érnek, bár nem vagyok mozijáró, egy-két olasz film figyelmeztetett; amióta A vihar kapujában-t láttam, Japánról is mondhatnak akármit, ilyen filmremekmű nem támadhat a semmiből. Magyar filmre, nem tudom, üti-e föl így jó ízlésű ember külföldön a fejét! Pedig szocialista államban még a tőke összehozása sem akadálya a jónak, mint ahol egy úttörő műnek nem ötven előadást kell megtöltenie, de néhány millió dollárnyi bizalmat a nehezen nyíló zsebekből kicsalni. Akadály azonban, úgy látszik, itt is van; mert amennyire én látom, a mai magyar film úgy hasonlít a harmincas évekéhez, mint egyik tojás a másikhoz; amit tudnak, az a kedélyeskedés, amit már Kabosék is tudtak, azonkívül egy-két épkézláb történetet sikerül néha szép nyugodtan kidolgozni ( Körhinta, Ház a sziklák alatt). Annak a kezdeményező kedvnek, jót is hozó bátorságnak, mely a gyengébb lengyel filmekben is a jövő felé mutat, nyoma sincsen nálunk. Amennyire filmíró-, illetőleg filmírójelölti tapasztalatom alapján megítélhetem, ennek a kényelmességnek a verseny kizárásán kívül oka lehet az is, hogy a filmgyárakon belül bizonyos közkereseti társaságok jönnek létre, amelyek monopóliumnak tekintik a filmet. Hozzám például nyilván mindig akkor hajtott le (Sajkodra taxin) egy különben jó törekvésű fiatalember, amikor ezt magasabb helyen is megállapították, s hogy ujjal rá ne mutassak, valaki megkérdezte: miért nem írattok például Németh-tel filmet? Ilyenkor aztán írattak. Ami annak a bebizonyításából állt, hogy íróval filmet nem lehet íratni. „De hisz amikor elmondtam, jónak érezte a témát” - érdeklődtem egyik rendezőm pál- fordulása felől. „Akkor haragban volt a feleségével (aki a filmjeit írja), s közben kibékültek.” Akár így volt, akár nem, a filmgyár az én képzeletemben egy sor drótkerítéssel körülvett filmvárként maradt meg, amelybe dehogy mennék be: maradék időm s erőm vesztegetni. Mint miniszter azonban csinálnék színházam mintájára, esetleg azzal kapcsolatban, egy új vállalatot, az igazi irodalom filmkísérleti telepéül. Újságírás Sohasem osztottam az írók megvetését az újságírás iránt. Sőt, ha ifjúkorom titkos (s persze mindig elérhetetlennek érzett) reményeit sorra veszem: ott is első helyen egy egyetemi katedra állt, melyről felvett ifjaknak beszélhetek; mellette egy magam ve240
