Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
győzött vezetés - darabjaiban minden jót beletéve, a színészeket fenyegetéssel is sarkallva - a fél- s egész bukások során addig erőszakolt, míg egy-két kivételes előadásban a közönség is elfogadta. Azt hiszem, alig jöhetne más meggyőződésre, mint hogy Magyarországon az utóbbi négy-öt évben Brecht volt a nagy nemzeti ügy. S vajon mit tartana azokról a darabokról, amelyek szezon végén, színházi dekonjunktúra idején, fél szívvel bemutatva, mégis sikert értek el, hogy aztán egy fél esztendőn át (mint Karinthy diákja a bizonyítványt) kritikusok és ankétok sora magyarázza e sikert, hogy az mennyire a rendezés, kimagasló játék sajnálatos következménye, de semmi esetre sem a műnek az érdeme - ha azt nem, hogy bosszantó ízléstévelyedés az, melyet a néző esztétikai érzékét féltő vezetés ezekben a darabokban elszigetelni igyekszik. Nos, én nem titkolnám, hogy az opera-repertoárként beszűkült klasszikusok - éppúgy, mint a legtrükkösebb vagy legléleképítőbb külföldi szerzők - sikerre vivését mögéje helyezném annak, hogy magyar drámánk legyen. S hogy közönségbe és színházi világba is beoltsam a tudatot, hogy van: egy kis exodust szerveznék, egyik színpadunkat a magyar drámának adnám, s azokat a színészeinket, színházi embereinket, akik egy-két esztendejüket hajlandók ennek szentelni, ide gyűjteném össze. Meg vagyok győződve, hogy olyan színészek, mint Bessenyei, Páger, Sinkovits, Kállay, még Tolnay Klári, de Básti s bizonyára mások is hajlandók volnának Othello jambu- sairól s Tennessee Williams patológiájáról ezért a szolgálatért lemondani, s a rendezők közt is akadna, ha nem Adám Ottó, hát más, aki megértené, mire nyílott itt alkalom. Meglehet, hogy új drámaíró nemzedék, munkánkat folytató, nem támadna így sem (nem ez az egyetlen terület, ahol a nagy irodalomhoz minden együtt van, csak a virulens fiatal író hiányzik); mi akkor is megidéztük, s az a harminc-negyven darab, amelyet szorgalom s keresés bővíthetne, jó néhány éven át ébren tarthatná közönségünkben s színészeinkben a hitet, hogy magyar dráma van, s végül tán a felmentés is megérkezik. Amit a színházról mondtunk, fokozott mértékben érvényes a filmre. Pedig ha a színmű beliigy - legföllebb a népi demokráciák alkothatják meg rólunk ajánlott darabjaink révén véleményüket -, a film a legtöbbet mondó fénykép, amit a világba szétküldhettünk, s amelynek az alapján annyi százezer ember teszi meg a hozzáve239
