Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
az írók, ha tehetségük kibontására igaz mezőt kapnak, másoknál könnyebben felednek: tehetségük kényszeríti felejteni őket; s hogy annak, amit most a szocializmus számlájára írnak, a nagyobb fele nem megfelelő foglalkoztatottságuknak vagy sokszor meglepően súlyos sértéseknek szól. Én tehát megnézném, ki az, aki kedvetlensége mélyén ma is szocialista, s annak azt mondanám: „Most húzódsz vissza, mikor maga a vezetés is élethalálharcot folytat, hogy a falakat, amelyekbe befalazta magát, kinyissa, s az óhajok »kovácsa« legyen, ne sóhajok préselője. Méltatlanok kezében vannak a pozíciók? Szálld meg jobb munkával. A szocializmuson belül most érkezett el, amiről ifjan beszéltünk: a minőség forradalma; rajtad áll, hogy győz-e vagy elbukik.” Annak viszont, aki egyszer elégetvén, nem tudja többé hitéhez az üzemanyagot ország s világ helyzetében megtalálni, azt mondanám: „Mikor dolgoztak a magyar írók oly rendszerben, amellyel egyetértettek s meg voltak elégedve? S mégis itt van a magyar irodalom. Ez a rendszer, vagy ha úgy tetszik, az idő, mégiscsak megtízszerezte lehetséges olvasóid számát; írj azoknak, tanítsd meg magasabb érzésekre, nemesebb asszociációkra, hazájuk s a világ ismeretére, s mi majd gondoskodunk rajta, hogy mindez szocialista értékké is legyen.” Lehet, hogy egyesek azt mondanák (vagy gondolnák magukban): „De én a legfontosabbnak azt érzem, hogy ez az egész leomoljon, s még a köve is legördüljön a mellünkről. S mint író is ezért akarok harcolni.” Hogy ezeknek mit mondanék? Adnék egy útlevelet két évre külföldre. Színház, film Annak, hogy az irodalom magas aspirációi s a közönség igénye összhangba kerültek, legbiztatóbb jele: a dráma kivirágzása. Ha irodalom és társadalom meghasonlásának természetes műfajú porondja a líra: kibékülésüké a színház lehet. Ez természetes is: a lírához csak egy ceruza kell, s annyi pénz, amennyi egy versesfüzet kiadásához szükséges. A regénynek egy kiadásnyi lassú fogyasztás a feltétele. A színielőadásra azonban legalább ötven egymást követő estén kell bejönnie ezer-ezerötszáz embernek Ezt új, nagy igényű darabnál csak fogékony, iskolázott közönség hozhatja össze. Annak, hogy Nyugaton az utolsó évtizedekben ment végbe bizonyos regeneráció, az 236
