Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
minél több embernek lehetővé kell tenni, hogy meneteljen. A starthelyet én nem annyira új, „nagy” folyóiratok indításával szélesíteném; a szaporodó vidéki folyóiratok szintjét próbálnám egy-egy ambiciózus szerkesztővel - mint a Jelenkor-é - megemelni; újságok, üzemi lapok folyóiratszerű mellékleteiben nyitnék teret, s összeszokott fiatal csoportoknak is megengedném, hogy a közösen kijelölt szerkesztő alatt a maguk külön hangját próbálgassák. A fiatal írónak, tapasztalatból tudom, sok szabad papírfelület kell, amelyen az éretlen mellett a kitűnőt is megírja, s rájön erejére. Soha én a Nyugat élő klasszikusainak a tövén ki nem fejlődhettem volna; ahhoz a Napkelet széles ugarja kellett s a Tanú magam teremtette árkusai. Az lehet, hogy a vidéki üzemi újságot Pesten nem sokan olvasnák. De az sem rossz iskola - Ady életéből tudjuk -, egy vidéki kupacon első kakas lenni. Egy másodközlő folyóirat pedig, amely az eldugott folyóiratokban megjelenő jót összeszedné: az országot is tájékoztatná, mi folyik megyéiben. Ilyen másodközlő lapunk van már: az angolok számára készülő Hungarian Quarterly. Egy Osvát vagy Sárközi ilyennek az élén lenne a legjobban a helyén. Ha a folyóiratok megtették a magukét, a kiadóknak könnyű dolguk van: a vizsgát állt írók, érdeklődést keltett művek számára kell a megjelenést biztosítaniuk. Öreg író szereti tudni, hogy íróasztala s a közönség közt nem barikád van, a fiatal, hogy amire a hozzáértők szeme folcsillan, annak kijár a megjelenés. Mint miniszternek, természetesen vállalnom kellene (s már ezért is nehezen lennék miniszter), hogy bizonyos szűrőket kézirat s nyomdagép közt ott tartsak, de semmire sem vigyáznék úgy, mint hogy ezeket indulat mocska, gyávaság hínárja el ne tömeszelje. Attól, hogy valakiben indulat van, vagy félénk, közönyös, más területen még kitűnőt alkothat; kiadóban bizonyos apostoli becsvágy vagy legalább mély felelősség nélkül senkinek sem szabadna megmaradnia. írói szabadság Igen, de az irodalomnak elsősorban szabadságra van szüksége; hogy adnád meg ezt, nem mint miniszter, de akár diktátor is, az íróidnak? - kérdi a malíciával olvasó, főként, ha író is. 233
