Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

Mielőtt erre a kétségkívül legkínosabb kérdésre felelnék (amely már visszatarthatna tőle, hogy valóban miniszter legyek), hadd mondom el, hogy fogtam én fel az írói szabadságot igen kritikus órákban, s hogy most. Amikor 1956 szeptemberében az írószövetség új választmánya hírem nélkül szerkesztőül delegált a Szövetség lapjába, fölutaztam, hogy levetessem nevemet a lapról: amit én nem szerkesztek, azért nem vállalom a felelősséget. Végül is abban állapodtunk meg, hogy állandó munkatárs leszek: lesz a lapban egy ablakom, azon minden számban kihajolhatok, s beszélhetek az emberekhez. Az első cikkben mindjárt meg is állapodtunk; tán nem érdektelen, ha elmondom, mi volt. A test szentsége. Kazinczy börtönnaplójából látjuk, hogy a vádlottakat elítélték, kivégezték, de a testüket nem illették. Ez persze csak a nemesi rangnak szólt; a szabálytalanságot elkövető őrt közben megbotozták. De nem lehetne-e a szocialista társadalomban - ebben a tekintetben legalább - mindenki nemes? Szigligetről, ahová a Ga///e/-bemutató után menekültem, mégsem ezt a cikket küldtem fel elsőül, hanem egy másikat, amelyet még fontosabbnak éreztem: az írói szabadságról. A cikk már nem érkezett meg rendeltetési helyére, de a másolatát többen is olvasták; Füsi iratai közül elő is kerülhet még. Elmondtam benne, hogy amikor az Égető Eszter-xe. készültem, elolvastam a század eleji vásárhelyi lapokat. Hát ezekben aztán volt írói szabadság, de butaság, ordenáré hang, olcsó hatásvadászat is. Az ember szinte a Burg pártján állt, olyan rondán és veszélytelen dörögtek az ablaka alatt.

Ha lesz megint sajtószabadságunk, nekünk, íróknak kell megfékeznünk azokat, akik az adott helyzet s a szó hatásának a felmérése helyett a felkavart szenvedélyeken igyekeznek minél magasabbra dobni magukat. A cikk figyelmeztetés volt azoknak is, akik a legszolgaibb sztálinizmusból merész vitorlás-mozdulattal igyekeztek az új érában is az élre kanyarodni. A másik dolog az, amit most csinálok. Nem jelenik meg cikkem, amely a mondhatót valamilyen irányban ne tágítaná. Minden írásom körül egy kis ütközet folyik a szerkesztőkkel, melyben a kapott segítségnek egy morzsányi visszanyert, de végeredményben a rendszerre is hasznos (mert levegőt tisztító) írói szabadság az ára.

Ezt azért bocsátom előre, mert meghatározza, hogy mint miniszter, mit mondanék az íróknak. Olyan rendszerben élünk, melynek a kezdetei nem férnek össze a

234