Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
jogos ellenszenvvel szemben, amellyel a közvélemény forgatja a nevüket, nincs más menekvésük, csak az egyre csalódottabb hivatalos támogatás. A Rákosi-rendszer vége már megmutatta egy ilyen ellenirodalom levitézlését, szerencsére egyesek magukra találását is. Ha miniszter lennék, mindig eszemben tartanám, nehogy ilyen rossz szolgálatot tegyek az irodalomnak s a szocialista rendszernek, s a magam ellen- irodalom-szító hajlamát féken tartva, a meglévőt a jogtalan privilégiumok lassú megszüntetésével s az ellenírók tapintatos helyükre vezetésével s megnyugtatásával próbálnám lebontani. Mint író, azt a negyvenéves tapasztalatot is fölvinném a miniszteri székbe, hogy mi az, amire az írónak s főként az irodalomnak szüksége van, s mi az, amire nincs. Nincs szüksége: egyesületre, kitüntetésre, támogatásra, alkotóházra, az „irodalompártolás” semmilyen nemére. Az én tapasztalatom az, hogy az egyesületeket mindig azok szállták meg, a támogatást azok kaparintották meg, akik ebbe s nem műveikbe temették az erejüket. A dolgok természetéből folyik, hogy az irodalmat általában nem azok csinálják, akik az írói presztízst bezsebelik. S ez tán jó is így; nagy műveknek jobb homályban készülniük. De hogy én, mint miniszter, az irodalmat befutó indákat hizlaljam, s az igazi irodalmat parazitaképződményekkel nyomorítsam! Nem azt mondom, hogy eltörölném őket, jó, ha van hely, ahol az itt járó külföldieket fölköszöntik, az Irodalmi Alapot is át lehetne alakítani írói nyugdíjintézetté, sőt az alkotóházakat sem oszlatnám fel, megtartanám üdülőknek. De egy percig sem felejteném, hogy a fiatal írónak a szenvedélyesen szerkesztett folyóirat adhat a leginkább szárnyat, a korosabbnak pedig az kell, hogy a kiadó, mint valami jó petevezeték, művét közönségéhez elvezesse. A folyóiratok számát épp ezért nemcsak szaporítanám, de megengedném, hogy azok körül más-más korú és árnyalatú írók szervezkedjenek. A szocializmus végül is nem kálvinista zsoltár, melyet csak egy hangon, egyik fél hangjegytől a másikig szabad lökni, lehet azt polifon is énekelni. Osvát Ernőnek sokszor fölhányták, hogy fölfedezettjei jó részéből sosem lett író. De ha minden tizedikből, huszadikból lett: az már elég. Művészi pályán, s főként íróin, széles mezőnnyel kell indulni; a művészet nem iskola, hogy aki nekivágott, gyalázat lemaradnia. A tehetség egyfajta erkölcsi erő, s menet közben derül ki; induláskor legfollebb a képességet látjuk. Épp ezért 232
