Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Németh László: Ha én miniszter lennék

sabbat kezdhetne, nem csinálná tovább, vetése belevész a gyomba, dzsesszbe és slágerbe. Eleve reménytelen volt folklór és XX. századi zene összekapcsolásával küzdeni ellene? Vagy itt is a nagy tehetségeket várjuk, akik az új zenei s egyben társadalmi helyzetet fölmérve, friss fegyverekkel veszik föl a harcot? Az a hév, amellyel hangversenyközönségünk egy-egy komoly fiatal zeneszerző jelentkezését ünnepli, arra vall, hogy van ilyen várakozás, s egy új Bartók számára itt, ahol a hivatalos aggályoskodás kevesebbet árthat: nyitva a tér.

Hogy a képzőművészetben is ilyenforma a helyzet, mindenki érezhette, aki az utolsó képzőművészeti kiállításon végigszaladt. Néző van bőven, átlag-kép is elég, de ami, mint Borsos Szabó Lőrinc-z vagy Barta Allomás-a, igazán megfogott, aránylag kevés. Képzőművészeti albumaink nagy példányszámban fogynak, a külföldről bejövökért versenyezni kell; műélvezőket itt is sikerült nevelni. De magyar művel kielégíteni? Annyira is, mint amikor Medgyessy és Szőnyi voltak fiatalok? Ha miniszter volnék, erre az ellentmondásra igyekeznék, magamban legalább, őszinte választ adni.

Ki a hibás?

Az írók azt mondják: igaz, hogy a klasszikusok s kiváló nyugati s kelet-európai szerzők kiadásával, a műveltség szintjének a megemelésével hatalmas olvasóréteget neveltetek. De mit segít ez a szegény magyar írón? Az, hogy az emberek kitűnő Callas- lemezeket hallgatnak, elnézőbbé teszi-e őket a magyar operaénekesek iránt? De azoknak legalább csak az interpretáló művészet remekein érlelt igényeknek kell megfelelniük; velünk szemben azonban fölállítottátok az igényt, s ugyanakkor megkötitek a kezünk, hogy kielégíthessük. Próbáljon egy magyar író úgy írni a maga társadalmáról, mint Stendhal vagy Turgenyev. Még csak nem is azt mondják, hogy a meghaladt kritikai realizmus, hanem hogy az ellenség hangja szól belőle. Közkézen torog néhány kézirat; ha élő francia vagy olasz írta volna, nyugodtan kiadják; de minthogy magyar írta: a rosszak listájára került, s ha véletlenül átcsúszik valami, mint Hernádi tehetséges Péntek lépcsője, éveken át elrettentő példaként emlegetik. „Mert tőletek valami mást'várunk” - mondják a vezetők.

Ez a „valami más” azonban micsoda? Ha egy kicsit megvakarjuk: politikai tanpróza, amit ha valaki megcsinál, mint „sematikus”-t, magatok dobjátok félre. Olyan

227