Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
szép szellemét a spanyolországi sziklarajzoktól (melyek civilizatorikus fejlettség s művészi érték nagy eltérésére figyelmeztetnek) kezdve óráinkra behozhassuk. Abból kell kiindulnunk, hogy bár jóval fejlettebb civilizációban élünk, más civilizációk polgárai s a nép egyszerűségükben ízlésesebbek voltak, vagy legalább egyöntetűbb, biztosabb ízlésűek, mint mi, s éppúgy tanulhatunk tőlük, mint ha sok tekintetben elmaradt, de a mienknél jobb modorú társaságokon kellene végigvándorolni. A politechnika, a mezőgazdasági s ipari ismeretek különösen alkalmasak az ízlésfejlesztésre. A növények általában rendkívül ízléses lények, s nemcsak ivarszerveik rendszertani helyét, de építkezésük elveit, kecsességét is érdemes megfigyeltetni. Az iskolák köré telepített kis kertészet, az osztályok virágállványai a növényi szépérzéket is bevihetnék a lélekbe; a műhelygyakorlatok pedig az iparban a giccs ellen való harcra készíthetnének elő. Annak, hogy mi szép, mi csúnya, mi ízléses, mi ízléstelen: állandóan ott kellene, mint vitaszikrának, az iskolában pattognia, s ha jogos valamiben a verseny, hát az osztály esztétikai előremenetele lehetne a szelleminél és sportbelinél is biztosabban mérhető versenytárgy. A felnőtt világ esztétikája jórészt kicsúszik már tárcám köréből; ahhoz miniszter- elnöknek kéne lennem, hogy az építésügyi minisztert az erkélyek ízlésesebb elhelyezésére figyelmeztessem, vagy a kertész-igazgatóságot a parkok rossz, port verő, csikorgó kavicsozásáról lebeszéljem. De azért marad épp elég terület a művelődésügyben is, ahonnét kis ízlésforrások bugyogtatásával lehet az életet szépíteni. Könyvkiadásunk például sokat fejlődött azóta, hogy (mint az ötvenes évek elején) a szovjet könyvek kiállítását nem tekintjük vitát nem tűrő példának többé; Prágában egy műtörténész meg is jegyezte, hogy a könyvkiállításban helyet cseréltünk velük. Van beleszólása a művelődésügyi miniszternek abba a szép s helyes mozgalomba is, amely az ipari formák tervezésében iparművészeknek is szót követel. Ez még akkor is jogos és nagy jövőt ígérő kezdeményezés, ha maguknak az ízlésforrásul kijelölt iparművészeknek a „megtervezését” még nem tartom egész megoldottnak. Ami körülvesz, jórészt gyári áru, s a gyári terméket a kézműves áru szintjére emelni a giccs kiküszöbölésének legtöbbet ígérő módja. S ha más minisztériumok ízléstervébe nem is lenne közveden beleszólásom, megvolna a módom és jogom, hogy mint kritikus s inspiráló, mégiscsak beleszóljak. Egy szép képes folyóirat, amelynek a mottója, de 222
