Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
akár a címe is lehetne: Éljünk szépen, a bútorépítéstől a lakótelep tervezéséig, az élelmiszercsomagolástól a konfekciós ruhamintákig s a női hajviselet elemzéséig minden területre bevihetné a vitát, a művészi szellemet, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy jól szerkesztve úgy fogyna, hogy nem kerülne egy fillérbe sem. Ismerek egy öreg házaspárt, akik sétáikon már elég keveset beszélnek, inkább a házakat nézegetik. „Ebben ellaknál”, mondja előre a férfi, ha olyan házat lát, amelyen e téren összecsiszolt ízlésük szerint házastársa sem találhat kivetnivalót. Semmi valószínűsége sincs, hogy ebből az esztétikai játékból egykor valódi költözködés legyen, csak formaigényüket tornáztatják, a szembe képe meg nem állapodik, barátkozni és vitázni. Műértetés Az esztétikai nevelés legfontosabb része, magja mintegy, mégis a művészi nevelés: az irodalmi, zenei, képzőművészeti műértetés. Kultúrpolitikánknak tán semmit sincs oka több büszkeséggel emlegetnie, mint amit az ország könyvre - s hozzá jó könyvre - kapatásában elért. Ha semmit sem mutathatna föl, csak az Olcsó Könyvtár 50-100 ezres példányszámban fogyó remekeit: már az is nagy dolog. De lassan alig lesz egy aránylag elég részletes világirodalomtörténetben megemlített mű, ami jó fordításban hozzáférhető ne volna. Azt az öt-tíz évet, amit a magyar irodalom egy csomó jó író munkájában elveszített, a magyar nyelvű világirodalomban részben visszakapta. S a közönség megveszi, amit elé adnak, nemcsak a teljes Dante fogy el a könyvhéten órák alatt, de a Pancsatantra vagy Suetonius is. S tán még nagyobb az érdeklődés a kortárs irodalom iránt, mint a Nagyvilág sikere bizonyítja. Persze az, hogy valaki olvas, nem jelenti azt, hogy olvasó is. Az olvasás lehet idő- agyonütés; nyugati könyvvállalatok ezt a könyv méreteiben is figyelembe veszik: a könyv akkora legyen, hogy az olvasgató utas az út végén ott hagyhassa a sarokban. Nálunk is sokan olvasnak úgy, ahogy a Tervet szívják, bizonyára többen, mint akik az irodalomtól okulást, útbaigazítást várnak. Kutatók, tudósok minden szégyenkezés nélkül ismerik be (amit régen csak altisztjei vagy beosztottjai révén tudott meg az ember), hogy ők semmiben sem tudják úgy kipihenni maguk, mint egy detektívre223
