Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Németh László: Ha én miniszter lennék
levegőjéből; a boncolásokon s vegyi gyakorlatokon kívül csupa olyat, amit kis kamrájában éppúgy bevághatott volna, amint ott is vágott be. Ez, úgy tudom, sok más fakultáson is így van, s a felvételi vizsga történeti propedeutikájával tán hozzájárulhatna, hogy a hallgató álma foglalkozásáról s az egyetem nyújtotta ismeret előbb találkozzanak. Ugyancsak ezért az egyéni munkaidőt mégiscsak a választott pályával kapcsolatban lévő helyen (gyárban, kórházban, kémiai üzemben, könyvtárban, tsz- ben) töltetném el. Felnőttek oktatása Az igazi iskolák törzsét, ágait ma folyondárként borítják be a különféle tanfolyamok, levelező iskolák, esti egyetemek, továbbképzők. Ezeket a pótiskolákat valóban a folyondár-ösztön: az emelkedés, felfele kapaszkodás hívta létre; a társadalom vagy a maguk hibájából lenn maradt emberek, amikor az új világ megadta az alkalmat, följebb akarták vizsgázni magukat, részben hogy új, képesítést kívánó állásba jussanak, részben hogy a már megkapottat képesítéssel biztosítsák. Visszaemlékszem: milyen keservesen izzadták át szegény fináncaim magánúton a polgári iskolát; milyen szemhunyósdi volt ott egy egészségtanvizsga, hát még, aki a gimnáziumi érettségit akarta felnőttkorában megszerezni! Most az egész közoktatás arra állt rá, hogy ezekkel a tanulásra kapatott felnőttekkel minél gyorsabban duzzassza fel értelmiségét. Az igazi haszna ennek a tanultatási kampánynak nem a „megbízhatóbb” értelmiségiek voltak, hanem az a tanulási láz, amely a nemzeten erőt vett. A „pozíció”, amit el lehet érni vele, mintha csak előcsalta volna a felnőttbe dugaszok diákot, az adósságérzetet, amelyet az ember képzetlen maradt vagy tökéletlenül képzett értelme iránt érez, s ez a különféle tanfolyamokon, a másokéval összefolyva, valóságos árvízzé lett. (Nyelvész kollégáim közt, akik szükségből lettek orosztanárokká, hány ízlelt bele a nyelvtanulásba, s küldi minden nyáron más tanfolyamról, egyetemekről képeslapját!) Ahogy a nagy társadalmi talajforgatás abbamarad, az utolsó tizenöt év tanulói lázából egyre inkább ez az önfejlesztő kedv marad majd meg, megoldva - a jobbaknál legalább - az úgynevezett szabadidő-problémát, s elfedve önmagunk előtt szakosodott civilizációnknak tán legnagyobb baját (melyben egyelőre a szocializmus is oszto208