Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Püski Sándor: vallomás a népi mozgalomról, különös tekintettel az ellenem lefolytatott büntető eljárásra
den kapacitálás nélkül tudomásul vettem, tehát még arra se próbáltam rábírni, hogy a követségen egyáltalán megjelenjék, nemhogy kémkedjék. Itt van még, amiről beszélnem kell, az írók ügye. Mindjárt az eljárás elején a vizsgáló tisztemtől azt a felvilágosítást kaptam, hogy az írókkal való kapcsolatunk nem tárgya ennek a vizsgálatnak, tehát róluk ne beszéljünk. Ezt én tudomásul vettem. A bíróság mégis tett fel ebben a vonatkozásban is kérdéseket, s miután sem időt, sem alkalmat nem adott ennek részletesebb megtárgyalására - holott éppen a velük való viszonyban, éppúgy, mint más politikai, erkölcsi vagy esztétikai értékítéletek esetén sem, nem lehet mindig egyszerű igennel vagy nemmel felelni, mint ahogy a bíróság kívánta -, a terhemre rótt olyasmit, ami egyáltalán nem terhelt. Ha ugyanis a vizsgálat nem kívánta az írókat belekeverni ebbe az ügybe, s a vizsgálatot ebben a tekintetben nem is folytatták le, a bíróságnak nem lett volna szabad ezt a kapcsolatot értékelni, legfeljebb egy általa felvétt részletes bizonyítási eljárás után. Ebben az esetben pedig jogosan kértem volna nemcsak Erdei Ferenc és Veres Péter kihallgatását, hanem a Tamási Áronét, Féja Gézáét, Remenyik Zsigmondét, Szabó Pálét, Németh Lászlóét, Illyés Gyuláét és Sinka Istvánét is, mert nemcsak a régi kiadói tevékenységemről tudtak volna vallomást tenni, hanem a vád alá vont tevékenységem jelentős részéről is, s különösen a velük való beszélgetésekről, „viták”~ról, összejárásról. Mindebből kiderült volna, hogy nem elítéltem, hanem, még ha nagy ritkán vitatkoztam is velük, mindig nagyra becsültem őket, s ha kisebb- nagyobb politikai vagy irodalmi gondjaik megtárgyalásába bevontak, igyekeztem mindig mérsékelt és pozitív tanácsot adni. Ilyen eset 1957 januárjában az Irodalmi Tanácsban való részvétel, 1957 tavaszán, majd újra 1957 nyarán az induló Kortárs c. folyóiratban való részvétel, 1957 szeptemberében az ENSZ-hez küldött író-tiltakozás ügye, Sinka István műveinek közlésre adása folyóiratokban és kiadóknál. Valamennyi esetben pozitív eredményre jutottunk, az utóbbi három esetben pedig aktív közreműködő szerepet is vállaltam. Ugyanezt a magatartást képviseltem akkor is, mikor közülük egyesekkel beszélgettem a többiekről. Még akkor is, mikor egy-egy tájékozatlanabb, értetlenebb vagy türelmetlenebb barátunk a társaságomban valamelyikőjükről valamilyen politikai 181
