Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Püski Sándor: vallomás a népi mozgalomról, különös tekintettel az ellenem lefolytatott büntető eljárásra

motívumú kritikát vagy - mondjuk - „elítélést” hangoztatott, éri mindig a magam tájékozottsága és megítélése szerint a védelmet képviseltem.

Ilyen viták folytak az utóbbi két évben: Németh Lászlónak a Szovjetunióban tett utazása alkalmából írt cikkei és későbbi politikai jellegű tanulmányai (összegyűjtve a Sajkodi esték c. kötetben), Kodolányi János: Vízválasztó c. regénye, Illyés Gyula: Gagarin-verse, Féja Géza termelőszövetkezeti tárgyú írásai körül.

Németh László vitatott nyilatkozatai (nem szó szerint, de tartalmában): a falak állnak, az épület kész, a nemzetnek ebben az épületben kell, de lehet is élnie, próbáljuk meg hát otthonosabbá tenni; ha fiatal volnék, a szocializmusnak nem a platóni eszményét hajszolnám, hanem a számunkra adott szocializmust igyekezném a szívemben lévő jóval megtölteni; jártam Grúziában, s megnyugodtam a nemzeti jö- vőnkben, mert a grúzok olyan grúzok, amilyent csak kívánni lehet; most hívták fel a figyelmemet arra, hogy 1956-ban egyedül én tettem hitet a szocialista vívmányok megőrzésére.

Többek között, és mondhatom, elsősorban én voltam az, aki minden ilyen alkalomból hangoztattam azt a véleményemet, hogy Németh László meggyőződésből írja új tanulmányait is. Ügy látszik, a moszkvai útja meggyőzte nemcsak arról, hogy végleg bent ragadtunk a Szovjet hatalmi körében, és ebben kell élnünk, ha egyáltalán élni akarunk, hanem arról is, hogy lehet is élni benne, sőt esetleg jól élni is, ha magunk is igyekszünk. Lehet azt vitatni, mondtam, hogy Németh téved, de azt nem, hogy komolyan csinálja, amit csinál, és van gondolkozni való rajta. Azt én is megállapítottam abból a cikksorozatból, hogy nem egyértelmű, s még egy tanulmányon belül is vannak ellentmondások, de ez megint csak az önmagával való komoly vívódást bizonyítja. Azt is mondtuk, hogy a nemzetiségi ügyben a grúz példa nem elég. Kárpátalját, Észt-, Lett- és Litvánországot kellett volna tanulmányoznia. Az utolsó tételre pedig azt, hogy tévedés. Neki tudnia kellene: a Parasztpárt egész vezetőségének ez volt a többször kifejezett álláspontja, de rajtunk kívül is voltak, akik meg kívánták őrizni a szocialista eredményeket.

Kodolányi Vízválasztó c. regénye már egyértelműbb visszahatást váltott ki bennünk. Tudtuk azt, hogy 1919-ben és a következő években a fiatal Kodolányi kommunista vagy legalábbis kommunista szimpatizáns volt, s ismertük régen is ebből a

182