Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Püski Sándor: vallomás a népi mozgalomról, különös tekintettel az ellenem lefolytatott büntető eljárásra
ben kellene már most egy-két mezőgazdasági szövetkezetét létrehozni, kisebb- nagyobb területen, más-más típusban, s lássuk a következő 5-10 év alatt, beválik-e valamelyik, ha igen, melyik, és meg tud-e barátkozni vele a parasztság legalább nagyobb részében, vagy sem. Kísérlet és jó hazai példa nélkül, bármennyire is kívánatos lesz később üzemgazdasági szempontból a termelőszövetkezet valamelyik fajtája, megbukik majd a kisbirtokos társadalom ellenállásán. A válasz - kellően meg nem indokolva - minden ellenvetésre az volt, hogy most ezen túlmenő javaslatot nem tudnak elfogadtatni. A folytatás: az alig végrehajtott földosztás után jöttek a törvénytelen elkobzások, s hamarosan nemcsak az 50 holdon felüli, de még a 25-30 holdas parasztokat is kulákká minősítették, és tönkretették, a túlzott beszolgáltatási teher pedig a parasztság minden rétegét elviselhetetlenül nyomta, s így előre volt látható, hogy a szövetkezést a mindjobban elvadított parasztság nem akarja vállalni. Az infláció túlhajtása, a magyar művelődés alapvető kérdéseiben tanúsított érdektelenség, a büntető eljárások túlzásai voltak még a nagyobb belpolitikai bajok. A Szovjetuniótól pedig több megértést vártunk a nemzeti kérdéseinkben. Nemzetiségi okokra való hivatkozással elfoglalta a Kárpátalját. Ha legalább a határ mentén levő, teljesen magyarlakta - aránylag kicsi - területről a javunkra lemond, örömmel fogadtuk volna önmagáért is, de különösen azért a példaadásért, amit ez a többi szomszéd államnál jelentett volna. A hadifogság kérdésében is keservesen és nehezen alakult a helyzet. Mindez elég ok volt arra, hogy a kezdeti bizakodást kétségbeesés váltsa fel, s már nem is azt láttuk politikai feladatunknak, hogy a hatalomért harcba szálljunk, annak megszerzését már lehetetlennek tartottuk, hanem hogy a Parasztpárton keresztül a káros folyamatokat késleltetni vagy enyhíteni próbáljuk, s egyéni szerencsétlenségek esetén segítsünk. A koalíció felbomlásával 1948-ban aztán minden politizálási lehetőségünk megszűnt, s ki-ki a maga foglalkozási és szűkebb baráti körébe húzódott. Gondoltaink arra, vajon nem a mi különleges értelmiségi gondolkozásunkban, neveltetésünkben, előítéleteinkben van a hiba? Felmentettük magunkat azzal, hogy az ipari munkásság és parasztság nagy része sem érzi jól magát ebben a rendszerben, 173
