Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Püski Sándor: vallomás a népi mozgalomról, különös tekintettel az ellenem lefolytatott büntető eljárásra
tehát nem állt elő az a helyzet, hogy a népünk kedvéért erőt kellene vennünk meggyőződésünkön. így következett el az 1956-os váratlan robbanás. Az azt megelőző sajtó- és egyéb nyilvános vitát, vádaskodást, önvádaskodást csak messziről szemléltük, nem tudtuk összeegyeztetni az ismert kommunista politikával, s majdnem végig szemfényvesztésnek tartottuk. Október 23-án is csak véletlenül kerültem a délutáni tüntetésre. Aznap délelőtt ugyanis Tamási Áronnal volt találkozóm, s ő hívott, hogy kísérjem el az írószövetségbe, oda megy, mert elnökségi ülés lesz a délutánra tervezett tüntetés ügyében. Az írószövetség akkor már nagy lázban égett, akkor folyt a küldöttségjárás a pártközpontba a tüntetés engedélyezéséért. Itt kapott el először engem is a kíváncsiság, s majd, mikor délután elértem a tüntetőket a Bem-szobornál, az izgalom is. Akkor már úgy láttam, hogy lényeges dologról van szó, s ha sikerül, átalakul az egész rendszer olyasvalamivé, amilyennek a háború végén reméltük. A Parlamenthez vezető úton és a Parlament előtt már tudtuk, hogy az egész erőszakszervezet pillanatok alatt összeomlott, csak az nem volt érthető, hogy hol van Nagy Imre, az egyedüli ember, aki a fegyveres összeütközés és a szovjet csapatok beavatkozása előtt úrrá tudott volna lenni a helyzeten, s sokkal előnyösebb körülmények között tudott volna koalíciós kormányt alakítani, mint egy hét múlva. Úrrá tudott volna lenni, hiszen az egész város az ő nevétől hangzott, de csak délután 4-6 óra tájig. Este 9-kor már késő volt. Később megtudtam, hogy a lakásán ült, és várta a bukott pártvezetőség hívását. A legnagyobb pillanatban nem tudott felnőni a történelem által kínált szerepbe.230 Az események krónikája ismeretes. Újat itt én nem tudok mondani. A koalíciós kormányzás kimondása után barátaimmal együtt a Parasztpárt és a Parasztszövetség újraalakításában és rövid életében vettünk részt. Arról is bajos beszélni, hogyan politizáltunk volna, ha tovább tart, mert a körülmények tisztázatlanok voltak. Megvoltak 230 Püski Nagy Imréről vallott véleményét nagymértékben befolyásolta az is, hogy Bibétől már tudott 1956. november 4-i megfutamodásáról is, s Veres Pétertől, mint személyesen jelen lévőtől hallotta, hogy Nagy Imre október 23-án sem munkatársai, sem Veres Péter kérlelésére sem volt hajlandó bemenni a Parlamentbe, s beszédet mondani, mivel tartani akarta magát a kommunista pártfegyelemhez. 174
