Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Kovács Imre: A megoldás: kompromisszum
A világpolitika alakulásától függetlenül, emigrációnk furcsa ötleteket szült a megoldásra. Az egyik „iskola” azt tanítja, hogy Kossuth-ként kell viselkednünk és a legkisebb alkuba se mehetünk bele, ha a nemzet a kiegyezést vállalja, akkor az új Deáknak otthon kell felállnia és a javaslatot megtennie. A maximalistáknak ez a csoportja változatlanul fölszabadításban jelöli meg a feladatot, amihez persze nemhogy a maximális katonai segítséget, de a megértő diplomáciai konsziderációt196 sem tudják biztosítani. A Nyugat részéről szabatosan soha meg nem határozott felszabadítás (Liberation) külső beavatkozást igényel, oly akciót, ami megdönti a kommunizmust és visszaadja a magyar nép önrendelkezési jogát, hogy maga választhassa meg azt a rendszert, amelyben élni kíván. A nyugati nagyhatalmak számtalanszor kijelentették, legutóbb Eisenhower a párizsi NATO-értekezleten ismételte meg, hogy nincs támadó szándékuk, háborúba akkor mennek, ha arra szovjet támadás rákényszeríti őket. Felszabadítás ezek szerint nem lesz, a belső erőfeszítéssel elérhető felszabadulás viszont éppen a magyar forradalom tragikus elbukásával vált illúzióvá.197 De elvethetjük azt a feltételezésünket is, hogy a kommunizmus fellazulása, liberalizálódása hozza a megoldást. Tito nemzeti kommunizmusa sokszor merevebbnek bizonyult, mint Sztáliné, s volt olyan fejlődési szakasz a kommunizmus történetében, amikor a sztálinizmus groteszkül a titóizmusban teljesedett ki. A jugoszláv kommunista diktátor akkor követte el a nagy hibát, amikor rendszerének liberalizálódási törekvéseit elnyomta, ahelyett, hogy Gyilaszékkal kiegyezve megteremtették volna azt a szocializmust, amely a kelet-európai fejlemények nagyhatású katalizátora, a Harmadik Erő ideológiája és Kelet-Nyugat járható hídja lehetett volna.198 Mao Tse-tung [sic] úgy 196 Konszideráció=megegyezés 19 Értve ezalatt a fegyveres felkelés útján bekövetkező rendszerváltoztatást. 198 Milovan Gyilasz Az új osztály című könyvében a kommunista országokban meghonosodott párt-nomenklatúrát tekintette az új osztálynak, mely hatalmát ugyanolyan módszerekkel biztosítja, mint a régi burzsoázia. Ügy látta, hogy az államszocializmus-államkapitalizmus, az új osztály által uralt társadalom történelmi kitérő csupán, amely vagy a kapitalizmus teljes restaurációjához, vagy társadalmi forradalomhoz, a valódi közösségi társadalomhoz vezet. Ezt a társadalmi forradalmat hiányolta Kovács Tito elutasítása alapján Jugoszláviában. 139
