Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)
Jelentés a népi írókról
magukat, s van miből élniök, így könnyebb sértődötten kivonulni az irodalomból, itt hagyni a vita-porondot.” (Különösen Tamási Áron és Féja Géza véleménye.)170 Az egzisztenciális problémák több írót sarkallnak közeledésre, s véleményünk szerint nem egy hajlandó lenne engedményekre is, annak érdekében, hogy szerepelhessen és megélhessen. A népiesek többsége kétségtelenül keresgéli az utat, melyen elindulva kikerülhetnek jelenlegi helyzetükből, „hivatalos” megítélésükből is. Összetartozásuk, közös eszmei alapjuk mellett a különböző személyi, érvényesülési, s egyéb problémáik alapján bizonyos erjedés indult meg soraikban. Az azonos nézetek alapján való egyetértés, azonban ma még igen erős, s ezen az összetartáson csak itt-ott üt rést Tamási, Sinka, Kodolányi, vagy akár Szabó Pál magatartása és együttműködési készsége.171 172 A népiesek igen érzékenyen reagálnak minden bírálatra. S a személyüket ért bármilyen sérelem visszalöki őket a többi közé. E szempontból aligha támasztotta alá és segítette elő a párt állásfoglalás célkitűzéseit - ideológiai tisztázódás, a népiesek sorainak bomlasztása - az Elet és Irodalom, valamint a Kortárs hasábjain megjelenő vita.1'2 Kevés cikktől eltekintve (mint pl. Kerékgyártó, Szentkirályi, Koczkás Sándor, Diószegi András cikke) ezek színvonala erősen elmaradt a párt állásfoglalás színvonala mögött. Káros és hibás nézetek is felmerültek a vita során, egyes cikkek hangja bántó, sértő volt.(Pl. Földeák Jánosé, vagy Molnár Gézáé, aki tárgyi ismeretek nélkül, szubjektív felülről kezelő hangot ütött meg cikkében.) A vita ilyen alakulása növelte a népiesek ellenállását, többségük 170 Tamási és Féja azon az állásponton volt, hogy írni kell, ám a megjelenő művekben meg kell adni a „becsületes bírálat” jogát, ha ez nem lehetséges, akkor nem szabad engedni a megjelenést. Távolról sem anyagi kérdések jelentettek különbséget Illyésék és Féjáék között. Illyés nemzetközi ismertsége révén hallgatásával nagyobb hatást tudott gyakorolni, mint Tamásiék esetleges hallgatása. 171 Ellentmondva a korábban leírtaknak, itt erős nézetazonosságról ír a jelentés. 172 Figyelemre méltó, hogy az államvédelmi hatóság jelentése gyakorlatilag felelőssé teszi a sajtó és a kultúrpolitikai irányítóit a sikertelen vita lefolytatásáért, illetve olyan minősítéseket fogalmaz meg a hozzászólásokról, melyek messze túlmutatnak a belügyi helyzetértékelés keretein, mintegy politikai, irodalmi értékelést adnak. 116
