Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenállás dokumentumai 1956-1967 (Pilisszentkereszt, 2016)

Jelentés a népi írókról

A népi írók jelenlegi magatartása elég bonyolult. Kétségtelen, hogy többségük nem tud, vagy nem akar alapvetően hibás nézetein változtatni, s az őszinte elemző önkritikáig szinte egyikük sem jutott el. A párt állásfoglalás azonban mégis bizonyos differenciálódást indított meg közöttük, elsősorban a párt irodalompolitikájához való közeledés, s az irodalmi életbe való pozitív irányú bekapcsolódás kérdésében. Ahogyan egyes népi írók jövőbeni magatartásukat, perspektívájukat felvetik, nem beszélhetünk egységes állásfoglalásról. A népies írók egyike-másika nehéz vajúdáson ment át az elmúlt félév alatt s többüknél készség mutatkozik arra, hogy politikailag elfogadható művekkel jelentkezzenek. (Tamási Áron, Sinka István, Féja Géza, Kodolá- nyi János, stb.)167 Ezeknél a személyeknél azonban nagy visszahúzó erő az egymástól való tartás, egyes hangadóktól való félelem, hogy árulóknak, s megalkuvóknak bélyegzik meg őket. Ez a kettősség - a kiemelkedésre való hajlam, s az összetartozáshoz való ragaszkodás - jellemző ma a népies írók nagy többségére. Ezt a kettősséget világosan mutatja az a törekvés, mely így foglalható össze: „Alapvető nézeteinket eszméinket nem akarjuk feladni, de minél többet akarunk alkotni a »nép« számára oly módon, hogy a párt irodalompolitikája is elfogadhatónak találja műveinket

.”168 169 A népiesek sorainak megbontását kis lépéssel előre vitte olyan tényező, mint pl. Németh László és Illyés Gyula visszavonulása, amivel bizonyos mértékig önmagukat szigetelték el a többiektől. E magatartásukat a népiesek majdnem kivétel nélkül elítélik.16^ Elválaszt egyeseket egymástól az érvényesülési, szereplési vágy, s azok akik írni akarnak, pl. így bírálják Némethet és Illyést: „Könnyű nekik, hisz megszedték

16' A felsorolt szerzők egyike sem kívánt „politikailag elfogadható művekkel” megjelenni, irodalmi alkotásaik nyilvánosságának lehetőségeit szerették volna elérni. Példa rá Sinka István, aki szembe állt a kormány politikájával, ám verseit, esszéit a Földművelő és a Szabad Föld című lapokban rendszeresen megjelentette. A népi írók egyike sem rendelkezett anyagi tartalékokkal, megélhetésük múlt ezen.

168 Azaz inkább a cenzúra, hiszen az MSZMP-nek kialakult kultúr- vagy irodalompolitikája nem volt nhég ekkor.

169 Tudatos ferdítés az államvédelem részéről. A jelentés későbbi részleteiből is kiderül, hogy Illyésék visszavonulása inkább megerősítő, semmint egységbontó magatartás volt a nemzeti demokraták körében.

115