Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Hetilap hasábjaira költözik a mozgalom
későbbiekben az egész mozgalmat a konzervatív politikai erők felé terelte, s nem kis szerepe volt a magyarországi agrárszocialista mozgalom félresiklatásában. A Szabad Szó „fénykorát” az első világháború alatt élte. 105 ezer példányban jelent meg ebben az időben a lap, 45 tagú szerkesztőségi személyzete volt. A Tanácsköztársaság alatt a lapot betiltották. 1919 végén újra megindult a Szabad Szó. Az 1920-as években Mező fi megpróbálja felújítani parasztmozgalmát, ellenzéki szerepben lép fel, s bár nem volt nagy sikere, a Nagyatádi féle párttal szembenálló bihari, szabolcsi agrárproletariátus körében mégis talajra talált. Olvasóközönségének bázisát már kezdetektől az agrárproletáriátus adta, így a lap oldalain ott szerepeltek időnként a szegényparasztság követelései is. Politikai arculatát azonban alapvetően provinciális népieskedés jellemezte, s ez vonatkozott szegényes szépirodalmi anyagára is. Ismert hazai, élő költőket alig szólaltatott meg, klasszikusainkat is csak elvétve. Népi író egyáltalán nem írt a lapba, mindössze Illyés Gyula szerepelt benne egy verssel és Szabó Zoltán Tardi helyzet című könyvéről jelent meg egy ismertetés. A harmincas évek közepétől érezhető volt bizonyos fokú színvonal-emelkedés, lényegét tekintve azonban továbbra is a néphez leereszkedő hangnem, a teljes politikai önállótlanság jellemezte. Valójában a kormányt támogató, alapvetően vulgáris, szenzációhajhászó, népieskedő, ugyanakkor a szegény parasztság szempontjait hangoztató, helyenként tárgyilagos hangnemű cikkeket megjelentető lap volt. Cikkeinek hangnemét a szovjet- és a kommunistaellenesség, a vallásos szemlélet, a kiilügyekben pedig az olasz fasizmus felé való orientáció jellemezte. A Márciusi Frontról semmiféle hírt nem közölt. Ugyanakkor igyekezett tájékoztatni a föld munkás ságot az őket érintő, főleg gazdasági jellegű hírekről, szimpátiáját nyilvánította a kisgazdapárt felé, háborúellenes volt és szemben állt a hazai szélsőjobboldallal. Egyértelműen sem baloldalinak, sem pedig jobboldalinak nem minősíthető. A népi mozgalom céljainak tehát pontosan megfelelt, mert négy évtizeden át jelentős paraszti előfizetői tábort épített ki, s ugyanakkor hangvétele miatt nem éleszthette fel a hatóságok gyanúját. Mezőfi az új sajtótörvény megjelenése után kénytelen volt megválni a laptól. A korszak sajátos körülményeire világít rá, hogy azok a népi írók, akik alig pár hónapja még bíróság előtt álltak, akiknek lapjait, amik ráadásul csak havonta 76
