Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Hetilap hasábjaira költözik a mozgalom
vezeti kereteit a népi íróknak. Féja visszaemlékezése szerint „...1938-ban a népi írókkal meg akarta csinálni a Kisgazda Párt balszárnyát. Mint bizalmasan közölte, velünk megerősödve tudna komoly küzdelmet indítani az esedékes reformokért. A népi írók közül Erdeivel és velem tárgyalt. A kísérlet némi reményt adott volna arra, hogy a seszínű Kisgazdapártból vagy legalább haladóbb elemeiből parasztpártot alakítsunk. ’r° Féja és Erdei is hajlott erre a megoldásra, Kovács azonban nem akarta beolvasztani a kisgazdák vegyes csapatába azokat a kisparaszti elveket, melyek képviseletére vállalkozni akart. A háttérben más dolgok is nehezítették az együttműködést. Kovácsnak baráti kapcsolata volt Matolcsy Mátyással, közös túrájuk óta, ám Matolcsy pont ebben az időpontban lépett ki a Kisgazda pártból, s hozta létre Nemzeti Földmíves és Munkáspárt elnevezésű, a nyilaskeresztes mozgalom felé kacsintgató pártját. Féja eközben egyre szorosabbra fűzte kapcsolatát a kormányzati reformintézkedések nyújtotta intézményekkel. Már túl voltunk az Uj Szellemi Front által gerjesztett hullámokon, aztán jött a szociális titkárok kinevezése. Ahogyan Kovács fogalmazott „szociális titkárnak elfogadták azokat, akik Féjától jobbra álltak, Féja vitte őket szociális titkárnak. Aki tőle balra állt, azt nem, körülbelül ez volt a mérce, a választóvonal.'^ Tartott Kovács a kisgazdákkal való együttműködéstől azért is, mert sok jel utalt arra, hogy néhány kérdésben megértő álláspontot képviselnek a kormánnyal szemben. Erdeivel is ellentétbe kerültek, mert Erdei a Kossuth párt makói szervezetéhez kötelezte el magát, inkább a politizálástól való visszavonulás mellett döntött, mintsem konfliktusba kerüljön akár Kováccsal, akár Féjával. Kovács egyre szilárdabb meggyőződésévé vált, hogy csak egy újonnan elinduló, kifejezetten a kisbirtokosi és szegényparaszti érdekek képviseletére vállalkozó párt viheti tovább a Márciusi Front gondolatát. A Márciusi Front megszűnésében döntő szerepet a mozgalom nyilvános megjelenésének hiánya, vagy annak esetlegessége játszott. A Híd és a Tovább csak pár számot ért meg, s bár a Válasz mindvégig mellettük állt, ám annak is csak pár száz példánya, s ezres nagyságrendű olvasója volt. Megszűnése után - az Féja Géza: Lapszélre. Szépirodalmi kiadó, Budapest 1982. 168-169. o. Huszár Tibor: Beszélgetések. Magvető, Budapest, 1983. 125. o. 73
