Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Végelszámolás
Remenyik Zsigmond, Szabó Pál, Tamási Áron Veres Péter, sőt Keresztury Dezső sem értett egyet. A másik felfogás véleményét legjobban talán Németh László fogalmazta meg, mert az „... írónak írnia kell, benne kell élni korában, ... mert másképp elszakad a valóságtól, elszakad a tömegekről, s ebben az esetben nem is tudja kifejezni a nép gondolatvilágát, annak gondját-baját.nm Illyés mély depresszióban szenvedett 1958-ban, márpedig a Kádár- cormánynak szüksége lett volna a népi írók támogatására akár politikai, akár irodalmi területen. Fehér Lajos érdeklődése is jelezte, hogy az Országgyűlésben még mindig fontos szerepe volt annak, hogy ott nagybajuszos, csizmás parasztemberek is megjelenjenek, elmondhassa magáról a rendszer, hogy a parasztsággal rendezett a kapcsolata. Arra is szüksége lett volna a kommunista vezetésnek, hogy az irodalomban jelenjenek meg a népi írók művei is, bizonyítva a világnak és a hazai értelmiségnek, hogy a Kádárkorszak teljesen más kultúrpolitikát folytat, mint az előző korszak, a tolerancia politikáját. Ebben a fortyogó, vitatkozó szellemi életbe robbant be a népi írókról, általában a népi mozgalomról szóló pártállásfoglalás, melyet Király István, Pándi Pál és Szabolcsi Miklós készített elő a Központi Bizottság számára. Az MSZMP vezetése a pártdokumentum célját abban látta, hogy „... a népi írók küzdjék le helytelen világnézetüket, elsősorban nacionalizmusukat... ” Rögzítették, hogy politikai csoportosulásként nem ismerik el őket, pusztán irodalmi irányzatként szerették volna definiálni szerepüket, politikai egységüket megbontani, a csoport kohézióját erjeszteni akarták. Az állásfoglalás nyilvánosságra hozatala előtt a jelentősebb népi íróknak megküldték a szöveget, s kérték tőlük annak véleményezését, melyet többségük megtett. Kétségtelen, hogy az írók - 5 tegyük hozzá a politikai pártjuk körében is - között meglévő vélemény- és felfogáskülönbségek, már eleve megosztották őket, s természetesen ez visszatükröződött a pártálláspontról kialakított véleményükben is. Ha teljes sikert nem is, de részsikert mindenképpen felmutathatott az addig is nagyon gyenge lábakon álló egység megbontásában, a párt álláspontja. 446 446 Uo. 406
