Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
A pozíciók feladása 1947 elején
átadásának ügyében tárgyaltak, a szovjet javaslat, amely a honvédelmi minisztérium elfogadását sugalmazta Veres felé, olyan jelzés volt, melyből Veres leszűrhette, hogy a Parasztpártnak bizalmi szerepet szánt a Kommunista párt. Kovács határozottan visszautasította azt a lehetőséget, hogy a Parasztpárt a honvédelmi tárcát elfogadja, hiszen az országban jelen lévő Vörös Hadsereghez simuló magyar honvédelem volt csak elképzelhető, azaz a Parasztpártot még inkább a kommunista oldalhoz sodorta volna elfogadása. Veres Péter nagyon durván kelt ki magából, s az állandó ellentmondásokat megelégelve jelentette ki, „... Kovács Imrének sokban igaza van, de komolyan kell ezt a kérdést venni, s én nem akarok Rákosi, Kovács és Farkas rabságában lenni, hanem kellő önállósággal és kellő komolysággal tárgyaljuk le ezt az ügyet. ’649 Erdei elfogadhatónak tartotta a hadügyi tárcát, Kovács inkább visszavonult volna, s amennyiben a kultusztárcát át kell adnia a Parasztpártnak, akkor csak államtitkári helyet foglaljon el a kormányban, jelezve kívülállását. Kovács javaslata ismét politikai érzékenységről tett tanúbizonyságot. Amennyiben a Parasztpárt nem vállalt volna a kormányválságban minisztériumi vezetést, akkor felelőssége a későbbiekben kisebb lett volna. Ám a Parasztpárt feladta pozícióit, s betagozódott az új kormányzatba, nem utolsósorban azért, mert a köztársaság-ellenes összeesküvés nyomozását lezárva számtalan embert őrizetbe vettek, s ezzel bebizonyították a közvélemény előtt, hogy a kisgazdák között sokan az új társadalom ellenfeleiként léptek fel az elmúlt években. Az összeesküvőket elítélő nyilatkozat kiadásáról a január 13-i vezetőségi ülés döntött, s megfogalmazásával már előre jelezte a Parasztpárton belüli irányváltást. A Szabad Szó január 16-i számában megjelent állásfoglalás teljes mértékben szembehelyezkedett a Kovács Imre által képviselt vonallal, sőt bizonyos értelemben fenyegetést is sugalmazott felé. A Parasztpárt közleménye elítélte az összeesküvésben részt vevőket, azt követelte, hogy „... az összeesküvés leleplezésének nemcsak rendőri, hanem komoly politikai következményei is kell, hogy legyenek. Mindenekelőtt erősíteni kell pártállásra való tekintet nélkül a demokráciát megvédeni kész 349 349 NPP PB, 1947. január 10-i ülés jegyzőkönyve. (PIL, 284. f. 13. ö.e. 1. kötet.) 303