Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Parasztsors a huszadik század első harmadában
Az 1929-ben kirobbant gazdasági válság a mezőgazdasági területeken az évtized közepéig elhúzódott, s ráadásul 1935-ben még aszály is sújtotta az országot. A parasztság körében az általános elégedetlenség és levertség légköre uralkodott. A paraszti életforma alapvető eleme a szabadság. A paraszt „független” ember, nem „alkalmazott”. Maga szervezi gazdaságát, határozza meg erkölcsi elveit. Konzervatív a szó azon értelmében, hogy a hagyományos értékeket, elveket követi, mélyen vallásos, a változásokat kétkedéssel és bizalmatlanul fogadja. A parasztság alapvető igénye, hogy gazdálkodásának létalapjait megteremtse, megszilárdítsa, tehát több föld birtokába jusson, részesüljön a társadalmi kockázatok elleni biztosításban, a szövetkezeti hálózat kiépítésével megvédje a nagytőke és nagybirtok támadásai ellen saját érdekeit, és végül, hogy befolyást nyerjen maga is a közösség ügyeinek intézésére, amennyiben ezek az ügyek az ő életformáját, sorsát is érintik. Mindehhez azonban szervezett politikai képviseletre, érdekképviseletre lenne szüksége. Tekintettel azonban arra, hogy a parasztság területileg szétszórt kisközösségekben él, a birtoknagyságtól függően érdekellentéteket hordoz magában, nehezen összefogható, azaz kis kohéziójú társadalmi réteg, ezért a társadalmi-politikai folyamatokra való hatása mindig alacsonyabb számarányánál. A parasztság érdekeitől távol áll a meglévő társadalmi rend felborítására való törekvés, a forradalmi szemlélet, az állam erőszakos megdöntése. Számukra a gazdasági érdekképviselethez köthető politikai érdekartikuláció a lényeges, távolságot tartanak a nemzetközi és belső hatalmi harcoktól. A parasztság belső réteg- ződöttségének megfelelő tényleges politikai érdekképviselethez azonban hosszú évtizedeken keresztül nem tudott jutni. 25
