Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)
Agrárszervezetek a parasztság képviseletében
Agrárszervezetek a parasztság képviseletében Kétségtelen, hogy a birtokos parasztság képviseletében az 1930. október 12-én megalakult Független Kisgazdapárt lépett fel a legnagyobb legitimációval. Nem pusztán azért, mert a Nagyatádi Szabó Istvántól örökölt szellemiségben éledt újra, hanem mert vezetésében addig kevéssé ismert fiatal és reményt keltő szereplők jelentek meg a politika színpadán. A párt elnöke Szijj Bálint lett, alelnöke Tildy Zoltán, főtitkára pedig Nagy Ferenc. Az alakuló nagygyűlés október 12-én délután két órakor kezdődött a békési községháza udvarán, több ezer fő részvételével. Az ünnepi szónok a párt elnöki posztjára előzetesen felkért nagyigmándi illetőségű kisgazda, a felsőházi tag Szijj Bálint lett volna, de ő egy kisebb balesete miatt nem tudott elmenni az alakuló nagygyűlésre. Üzenetét Bartolf Márton olvasta fel. Érdekes felidézni Szijj beszédének egy részletét, amely váteszi jóslatot hordozott a másfél évtizeddel későbbi politikai helyzetre vonatkozóan: „...a kisgazdatársadalom érzi azt, hogy ez a réteg az a védőgát, amelyen a bolsevista mozgolódások mindig hajótörést fognak szenvedni..." Bár akkor még merész és túlértékelő megjegyzése volt ez a leendő elnöknek, a történelem azonban bizonyította, hogy a bolsevik törekvések útjába legelőször mindig a parasztság került. Az alakuló ülés többi szónoka elsősorban a szervezkedés jelentőségét hangsúlyozta. Nagy Ferenc többek között a párt „függetlenségéről”, vagyis jobbra és balra való el nem kötelezettségéről szólt, majd a földmunkásokról szólva kijelentette, hogy belőlük kisgazdát kell csinálni, „de nem úgy, hogy most már neki a lánccal a nagybirtoknak". A kisgazdák nem igazán értették meg a földmunkás szervezkedések céljait. Ezt bizonyította az is, amikor arra szólította fel őket, hogy „ne engedjék magukat nemzetbontó szélsőséges irányzatok 26
