Szeredi Pál: A Parasztpárt két évtizede. A Nemzeti Parasztpárt két évtizede 1939-1960 (Pilisszentkereszt, 2014)

A politikai megosztottság kezdetei

Farkas Ferenc viszont nem hagyta leegyszerűsíteni a vita menetét Kovács személyére, hanem feltette az alapvető kérdést, .. itt kerülgetjük a forró kását és nem merünk belekapni. Térjünk rá a lényegre, a Kommunista párthoz való viszonyunkra. ”

Illyés Gyula közbevetette, hogy mielőtt erre a kérdésre választ adnak, előbb tisztázzák, hogy Magyarországon van-e szükség önálló Parasztpártra? Farkas Ferenc szerint igen, mert a parasztság erősen tartózkodó magatartást tanúsít a kommunistákkal szemben, él bennük a kolhoztól való félelem, s bár ő maga bizonyos benne, hogy a végső cél a kollektív, szocialista jövő, de egy önálló Parasztpártra szükség lenne a paraszti érdekek védelmében és képviseletében. Ez a párt lehetne az ellensúlya annak, hogy ne mindent a meglévő merev keretek szerint vegyenek át és alkalmazzanak a kommunisták. Plasztikusan fogalmazta meg, számára .. szimpatikus ab b és megnyugtatóbb egy szocialista ország Veres Péter vezérlete alatt, mint Rákosié alatt. ”

Illyés és Kovács egyetértett Farkassal. Véleményük szerint is fel kell számolni a - illyési megfogalmazásban -, „Dáty és öccs” viszonyt, mert a Nemzeti Parasztpártnak önálló útja van, míg a kommunistákat sok kérdésben megköti nemzetközi elkötelezettségük. Kovács természetesnek tekintette, hogy szorosan együttműködnek a kommunistákkal, sokszor tapasztalta, hogy a csatlakozást várták el tőle, de amikor a sarkára állt, tolerálták véleményét. A „fiókpárt” jelzőt le kell törölni a Parasztpárt nevéről, s ennek az a feltétele, hogy önálló politikát folytatnak, s azt ki is mondják. A vitában kikristályosodott a Parasztpárt szerepe - hangoztatta Kovács -, a Parasztpárt az ellensúly szerepét töltené be a kommunistákkal szemben.

Erdei felismerte, hogy a vita irányítása kicsúszott a kezéből. Ahelyett, hogy Kovács főtitkári munkájának sikertelenségéről vitáztak volna, áttevődött az eszmecsere a politikai vonalvezetésre, melyben hívei kisebbségben voltak. Veres sem nyilvánított véleményt, ugyanis írzelmi szálak is erősen befolyásolták a vezetőség tagjainak többségét. A kellemetlen és sikertelen feladatokat Rákosiék mindig a belügyminisztérium nyakába varrták, s ezáltal Erdei tevékenysége is könnyen kritika tárgyává válhatott volna. Visszavonulót fújt tehát, s egyezkedni próbált.