Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1983

rián felviszi hozzájuk. Ez valószínűleg azóta megtörtént. De eltekintve az esetleges egyéb akadálytól, most, hogy Kardos ily rossz egészségi állapotba került, nem nagyon érzem valószínűnek, hogy a dologból lehet valami. Arról fogalmam sincs, hogy ha egyszer már megoperálták, mivel tudnak az orvosok Kardoson segíteni. Remélhetőleg tudnak, s ez az állapota átmeneti. S azt is szeretném remélni, hogy idő előtt nem adja meg magát, s nem vonul nyugdíjba. Ez, attól tartok, új helyzetet teremtene a kiadónál. És sok tekintetben semmiképp sem jobbat. Függetlenül ettől, mint embert is nagyon sajnálom Kardost.

Abban a reményben, hogy mire e levelem odaér, Lacikánk további javulásként már többet ül székében, mint fekszik az ágyban, mindkettőtöket ölelünk és csókolunk soksok szeretettel:

Gyula

*

Budapest, 1983. február 16.

Drága Violám, Gyulám!

Jobban szerettem volna, ha Irénem számol be ezúttal is az állapotomról, mert én még úgy nem utáltam soha semmit, mint ezt a kórságot, nem is szívesen írok róla. Ennyi időt ágyban és ágy környékén tölteni nem nekem való! De már dolgozom naponként 2-3 órát, egy kedves angol írót fordítok, bemelegítőnek Mailer folytatásához. (Gerald Durrell az illető.) És próbálok mankóval járni. Nem könnyű, és különben is fájós derekamnak valóban nem használ. Nagyon kell biztatnom magamat, hogy lesz még jobban... - ha lesz.

Én is nagyon köszönöm, hogy ismét írtatok, méghozzá ilyen hamar. Ha így csináljátok, bizisten gyorsabban gyógyulok! Nagyon szeretnélek az idén is Pesten látni Bennete94