Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1983
két, Violám és Gyulám! Lehet róla szó? Alkalomadtán írjátok meg, van-e hazalátogatási tervetek! Mindkettőtöket nagy szeretettel ölellek és csókollak: Laci * New York, 1983. március 1. Drága Irénke és Laci! Most már nem aggódok, de azért Laci kedélyén, mely érthetően nyomott, szeretnék e pár sorral is javítani, ha az ilyesmi egyáltalán lehetséges. Lacikám, a lényeg mégiscsak az, hogy a hirtelen eléd állt alagút vége felé jársz (én „alagútnak” szoktam nevezni hosszú betegségeinket) s már kevesebb van hátra, mint amin eddig át kellett menned. Hiszen már az is nagyon jó jel, hogy naponta két-három órát dolgozol, s nekem ebben még az is külön öröm, hogy új könyvfordításba kezdtél, mert ebből arra következtetek, hogy a Mailerből már nem lehet sok hátra. Irénkém: Csaba22 dolgában Viola most következő levelében (minden héten ír) tájékoztatja Szusziékat, s biztos vagyok benne, hogy nagy örömmel ismerkednek meg vele és segítenek, ha szükség lenne rá, mindenben. Ők különben is afféle „magyar támaszpont” Párizsban, aki magyar szellemi ember oda kijut, előbb-utóbb mind náluk köt ki. Pomogátscsal ők tényleg jóban vannak, bár a legutóbbi konferenciájukon a műhelyesek egy kicsit összezördültek vele valami „elvi kérdésen”, tehát hülyeségen. De Csaba szempontjából ennek egyébként sincs semmi jelentősége. Komjáthy a napokban felhívott s elmondta, hogy idáig mi történt. Turián, miután felvette tőletek a kéziratot, elvitte, 22 Szíjgyártó László mostohafia 95