Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1982

a könyvből ide ne küldjenek, mert mire az ideérne, mi va­lószínűleg már nem leszünk itt. S jelzem majd, ha Pestre érünk, úgyis fel fogom keresni. Püskit rögtön felhívtam, s közöltem vele a jó hírt, persze örült, s kicsit büszke is rá, hogy része volt a kezdeménye­zésben. A Vatai-könyvet valóban nem küldte még el. Én azt tanácsoltam neki, hogy most már ne is adja fel postán, in­kább vigye magával, mert így hamarabb lesz ott a könyv. Ok ugyanis már május közepén Pesten lesznek. Mi közben meg­kaptuk a vízumot. Mi is kb. akkor indulunk innen, amikor Püskiék (ez olcsóbb repülőjegyet tesz lehetővé), de mi meg­állunk egy hétre Párizsban s onnan repülünk majd be Pestre. Ez valószínűleg május 22-én vagy 23-án lesz. Drága Lacikám, ne írj te nekünk a jövőben sem géppel, gyönyörű kézírásod csak öröm nekünk, s tökéletesen olvas­ható. Mi meg legközelebb már telefonon jelentkezünk. Ad­dig is sokszor ölelünk és csókolunk mindkettőtöket: Gyula * New York, 1982. július 9. Drága Irénke és Laci! Most csak röviden, hogy életjelt adjunk magunkról. Épségben visszaértünk, de persze holtfáradtan (s én egy ko­misz derékfájással is, amit a sok cipekedéstől kaptam s máig sem múlt el teljesen). Hiába, ha az ember öregszik, kizök­kenni a megszokott kerékvágásból, bármennyi kellemes ré­sze is van, egyre terhesebb. Az antológiát18, hogy hamarabb megkapd, elküldtem unokahúgunknak (aki most Kalifomiá­18 Gombos Gyula szerk.: Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom