Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1982

ban él, francia férjét a vállalata oda helyezte) s ő viszi magával Pestre. Feltéve, ha időben megkapta a könyvet, ő ugyanis a napokban már el is ment. Ha ő nem tudta volna vinni, a férje viszi, aki néhány hét múlva megy a család után. Mindenképpen, a kis Madarász Bálint majd felhív. A könyvet és a gyógyszert persze elküldtük a megadott címre, de az amerikai posta, úgy látszik, még lassúbb, mint volt, mert idáig barátaitoktól még nem kaptunk értesítést. Mi egyébként holnap megyünk ki Szabó Pistáék tóparti házába: ők egy hónapra Magyarországra mennek, mi addig őrizzük a házat. Amint visszajöttünk onnan, írok.

Addig is mindketten sokszor ölelünk és csókolunk benneteket,

Gyula

*

New York, 1982. augusztus 26.

Drága Irénke és Laci!

Abból, hogy idáig nem jött tőletek semmi, arra következtetek, hogy az antológiát mégsem kaptad meg. Az unokahúgunktól nem tudom megkérdezni, mert családostól még mindig Magyarországon van a Balaton mellett.

Szeptember második felében Püski megint megy haza, a Kossuth Kiadó hívta meg, ő is tagja a Szárszó-emlékkönyv szerkesztőbizottságának. Nem tudom, hogy e tagságot okos volt-e vállalni, hiszen ő már régebben tervbe vette s ma is tartja e tervét, hogy idekint ő is kiad egy hasonló dokumentumgyűjteményt a negyvenedik évforduló alkalmából. Azt nem értem, hogy ha e két kötet anyaga ugyanaz lesz, akkor minek kettő, ha pedig eltérnek egymástól, hogy lehet ő mindkettőnek a szerkesztője. Ebben Püski, legalább ma még, nem lát ellentmondást. De mindegy, a lényeg az, hogy ő szeptem79