Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1981
lehet tovább halasztani. De nem hiszem, végül is oda lyukadnánk ki Budapesten, hogy nem adják meg a vízumot. Lacikám, újból köszönet mindenért! Gyula * New York, 1981. szeptember 8. Kedves Irénke és Laci! Ha minden úgy ment volna, ahogy terveztük (a vízumot közben megkaptuk), most már Pesten kéne lennünk. De Loli ismét beteg lett, valószínűleg hallottátok Püskiéktől. Vérnyomása hirtelen elszabadult, óriásokat ugrott föl és le órákon belül, a szíve is vadul félrevert, más, szintén a szívre utaló tünetek közt, - így az orvos azonnal kórházba rendelte. Egy hétig kezelték és vizsgálták, aztán kiengedték. Néhány nap múlva megint rosszul lett, megint be a kórházba, megint agyonvizsgálták. De minden, a szívre vonatkozó vizsgálat negatív volt, beleértve azt a szörnyűt is, amit szívkatéterezésnek neveznek. A második kórház után most jobban érzi magát, már vagy egy hónapja, időnként azért el-elfogja a rosszullét, szerencsére ez nem olyan súlyos, mint kezdetben volt. Hát ezért nem vagyunk most Pesten. Végleg azonban nem tettünk le róla, csak elhalasztottuk. Most úgy tervezzük, hogy szeptember végén mennénk Párizsba s onnan október elején Pestre. Ha minden jól megy, vagy legalább tűrhetően. Minden egyébről szóban, ha ott leszünk. Addig is mindkettőtöket sokszor ölelünk és csókolunk: Gyula * 70
