Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1981
New York, 1981. december 15. Kedves írónké és Laci! Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő. Fejemben mintha tegnap lett volna, hogy tőletek elváltunk, s íme mindjárt itt a Karácsony. Nem tudom, hogy öregségünkre miért gyorsul így fel az idő. A méltányos az lenne, ha ez fordítva volna. Ha visszagondolok az iíjúságomra, ott egy év csaknem oly szép hosszú volt, mint most öregedőben egy évtized. Utolsó tíz évem oly gyorsan ment el, hogy szinte észre sem vettem, pedig esemény - baj és betegség formájában mindenesetre - épp elég volt benne; de jártunk Európában is csaknem minden évben s most kétszer is otthon, mégis. Mi lehet ennek a magyarázata? Nálatok is így van ez? Azt sem értem, miért van az, hogy hazalátogatásainkat, utólag, nehezen heverem ki. S még azt sem tudom, mi az, amit így ki kell hevernem. Hiszen otthon nem bántott senki, még egy szikrányit sem; jóban volt csak részünk: tényleg mindenki kedves, aranyos, barátságos volt, mindenki érezhető szeretettel fogadott és bánt velünk. Mégis, azóta nyomott vagyok. Ugyanakkor e hálátlanságot, mert ez valóban az, szinte bűnnek érzem. Mert különben jól vagyunk mi, viszonylag egészség dolgában is, Loli sokkal jobban érzi magát, mint az év nagyobb részében egész szeptemberig. Egyébként különösebb újság itt semmi sincs. Csak annyi, hogy új könyvem, melynek utolsó korrektúráit még utazásunk alatt megcsináltam, most végre elkészült, illetve néhány tucat példányt a könyvkötő már leszállított Püskinek. Négy tanulmány van benne: Illyés Gyuláról, Németh Lászlóról, Paszternákról és Gyilaszról. Az első hármat régebben írtam, folyóiratban annak idején meg is jelentek, csak Gyi- lasz (részben) újabb keletű. A könyv teijedelme nagyjában akkora, mint a Hillsdale-é. Az ünnepek után majd küldünk 71
