Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1977 - 1978
utóbbi másfél esztendőben mindössze két sor jött egy párizsi levelezőlapon! Az rendben van, hogy másoktól kapok Violáékról híreket, de a nekem közvetlenül küldött közlés mégis csak kedvesebb. Örülök, hogy ha kisebb zökkenésekkel is, de megvannak; megvagyunk mi is. Nekem egy kicsit megváltozott az életformám: tavaly ősszel nyugdíjáztattam magam, azóta itthon élek vidáman, különösebb gondok nélkül, nagyjából én is egészségesen. Vagyis van ám időm levelet írni, ha válaszolnak rá a címzettek, ha tudom, hogy mi érdekli őket, mert megírják! Egyébként tavaly múlt harminc éve, hogy utoljára beszélgettünk Gyulával. Emlékszik még rá? Irénem szeretettel üdvözli mindkettőjüket, én ölelem, csókolom Violát is, Gyulát is, és - levelet várok. Laci * New York, 1978. márc. 14. Kedves Laciék! Köszönjük a gyöngybetűs sorokat és a szemrehányást, az utóbbit főként én. Nem mondom, hogy némileg nem szolgáltam rá. El is ámultam, hogy valóban ennyi idő telt el. Uraságodnak azonban mégsincs teljesen igaza. Megnéztem visszamenőleg a levelezésünket. Mi tőled levelet utoljára másfél évvel ezelőtt kaptunk, ’76 szeptemberében; én erre november elején válaszoltam; ezután csak egy pár sor jött, '11 januárjában, nyugtázva levelemet s ígérve, hogy majd bővebben írsz. Én nyilván erre vártam s közben az év hihetetlen gyorsasággal elment. Mindez csak a történeti hűség kedvéért. 36
