Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1975
1975 Budapest, 1975. augusztus 21. Kedves Gyulám! A hónap elején megkaptam Ilustól4 könyveidet, köszönöm mind a kettőt, főleg a vastagabbikban írt ajánlásnak örültem; egyébként a tartalma teljesen időszerűtlenné vált emlékekre késztetett, gondolom, tudod miért. A müncheni tanulmányoknak - persze ezeket nem ismertem - nagyon örültem, remek írások! Most éppen sógorod Sándor5 (jól mondom, sógorod?) birkózik velük valahol Sopron körül üdültében, ha ugyan el nem alszik rajtuk. (Ez kaján megjegyzés volt, de a fene enné meg, mindenki megvénül lassan körülöttem, aztán elszunyókál unos-untalan.) De Rólatok - Violáról és Rólad - azt mondta Ilus, hogy frissek vagytok és fiatalok, ennélfogva remélem, hogy egy régebbi leveledben tett ígéreted szerint valóban találkozunk még. Nagyon bosz- szantana, ha nem sikerülne, főleg Irénem miatt, aki el nem tudja képzelni, miféle emberek lehetnek azok, akikről harminc év után is azt állítom, hogy soha senkit nem szerettem úgy a barátaim közül, mint őket. Húsz évvel ezelőtt még azt mondta, hogy „majd elmúlik”, az idő meg a távolság elfeledteti az ilyesmit; most már azonban kezdi sejteni, hogy itt valami többről van szó. Ugye, nem túlságosan érzelmesen fejeztem ki Hozzátok való változatlan ragaszkodásomat? - Ilus egyébként roppant színesen ecsetelte kint lévő barátaink sorsát, cégükhöz való viszonyukat, olyan színesen és „tár4 Püski Sándomé, Ilus 5 Arany Sándor 21
