Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1975

gyilagosan”, hogy - igazán nem tudom, mit gondoljak róluk. Mi van például az én Bandi barátommal6 akiért két évvel ezelőtt eget-foldet megmozgattam, aztán azóta a füle botját se mozgatja? Mi van Lacival7, a prédikátorral, aki másodiknak következik Utánatok barátaim sorában, s mind harminc esztendő alatt írt is nekem egyetlen levelet? Mi van Sanyiékkal, Évával8 — nem Ilus előadásában? És mi van Ilu- sék vállalkozásával, amelyik állítólag az USA leglátogatottabb cége? (Bár úgy lenne!) Ha lesz egyszer hangulatotok ilyesmihez, írjatok effélékről, nem árt ha tudok róluk. Na és persze Magatokról! Hogy mit, a belátásotokra bízom. A posta simán megjön! Hopp, el ne feledjem: ha barátokról írtok, K.9 Aladárról is írjatok valamit, nyomoráról és egészségi állapotáról a legkülönbözőbb dolgokat hallottam. S ha tudjátok a címét, azt is írjátok meg, küldünk neki néhány sort, hogy lássa, itt sem felejtette el mindenki.

Nálunk négy fiú unoka örvendezteti meg Irénem szívét jóformán minden nap, egy nyolcesztendős Gergely, egy három éves Ádám, egy két éves Gáspár meg egy Bálint nevű, aki most kezdi első esztendejének végét taposni, s mindegyik igen-igen kedves a szívünknek. (Szuszi? Van már unokátok?) Nos, életünk lényege e négy ifjú, no meg a szüleik. Az utóbbiak abban a korban vagy a körül, amelyikben mi voltunk, Gyulám, amikor utoljára láttuk egymást, bizony! Jövőre magam is hatvan éves leszek, ha megérem - és annyit már majdnem megértem, noha Ilus boldogan újságolta ittlétekor, hogy a néhai Györffysták már rég hóttnak hisznek. (Nem rossz!) Még dolgozom, már annyi rossz és jó könyvet lefordítottam angolból, franciából és németből, hogy rájuk

6 Hamza András, lásd még 1.

7 Vatai László

8 Kiss Sándor és Éva

9 Kovách Aladár

22