Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)

1974

azok, akiknek máshol van a hazájuk. Az én hazám Magyar- országon van.

Lacikám, tudom, hogy igaz baráti szeretetből biztattál a hazalátogatásra. Őszintén szólva, én kizárólag ezért tartottam most fontosnak, hogy megírjam, miért nincs kedvem hozzá. Ugyanolyan igaz baráti szívből szólva, őszintén, mint te. Hogy legalább köztünk ne legyen félreértés, s hogy barátságunk maradjon meg, amíg élünk. Persze, nagyon szeretnénk látni benneteket. S ti igazán nyugodtan látogathattok turistaként Amerikába. Úgy tudom, Hamzával meg is állapodtatok, hogy ősszel jöttök. Remélem, ez igaz. Gyönyörű lenne, ha sikerülne.

Mindkettőtöket sokszor ölelünk:

Gyula

*

Budapest, 1974. március 18.

Kedves Gyulám!

Én ugyan - legalább egy százalékkal - jobb levélíró vagyok Nálad, s hogy mégis késve válaszolok a leveledre, annak egy kicsit - kicsit? - a keserűség az oka. Az, hogy leírva láttam, amit egyébként úgyis sejtettem: nem látogatsz te haza, azaz nem látjuk mi többé egymást. Ezt bizony nehéz tudomásul venni. Egy kicsit csak reménykedem. Azért is írtam decemberben, hogy gondolkozz a dolgon, magam miatt, magunk miatt, nem egyébért.

Tudom, nem várod, nem akarod, hogy indokaidat vitassam, nem is volna értelme. Pontosan emlékszem minden szavadra, amit ’47-ben mondtál, amikor elbúcsúztunk; s látom, ma is ugyanúgy vélekedsz mindenről. S ezen semmiféle érv nem változtathatna. Hiába hivatkoznék akár magamra is, hogy vagyok, élek, pedig az elmúlt negyedszázad során sok16