Gombos Zsuzsa (szerk.): Egy barátság utolsó felvonása. Gombos Gyula és Szijgyártó László levelezéséből 1973-1983 (Lakitelek, 2013)
1974
szór tettek idehaza egyenlőségjelet szóban is, írásban is éppen a mi kettőnk neve közé. De hagyjuk ezt, lehet, hogy az egyenlőségjel nem igaz. Csakugyan egyetlen egy dolog a fontos: maradjon meg a barátságunk, amíg élünk, ahogy írod, olyan szépnek és igaznak, amilyen volt annakidején, s azóta is, még levélváltás nélkül is. Csak egyetlen dolgot szeretnék tisztázni. Az Irodalmi Lexikon-ügyben én vagyok a hibás. Amikor gyűjteni kezdték - ennek bizony már vagy tizenöt éve - a címszavak anyagát, egy szép napon levelet kaptam az Akadémiától, s a levélben nem egy, hanem két terjedelmes kérdőív volt, az egyiken az én nevem állt, a másikon a Tiéd. Az illetékesek pontosan tudták, kihez kell fordulniuk, ha adatokat akarnak kapni Rólad (ez egy szelídebb formája volt a fentebb említett egyenlőségjelnek). Csakhogy én sem óhajtottam szerepelni a lexikonban, s mindkét kérdőívet válasz nélkül eldobtam. Aztán telefonálgattak is, a cikkgyűjtő napszámosok közt több ismerős is volt. Kitértem. Hogy hogyan kerültem bele mégis a lexikonba? Egyszer a feleségem vette fel a telefont, egy ismerős és erőszakos költőnő követelte tőle az adatokat, s Irénem óvatosságból csak a ’45 utáni tevékenységemről tájékoztatta, hogy költőnőnk megkaphassa a címszóért járó forintokat. Később láttam, hogy fölösleges volt az óvatosság: volt, aki mindent megírt magáról, belekerült a lexikonba minden vészesnek vélt adat is róla, s nem lett belőle semmi. Mint ahogy azóta többször előfordult, hogy különböző kiadványok indexeiben ott van az akkori „írói” nevem, azzal, hogy lásd Szíjgyártó László alatt. Például Varga Rózsa-Patyi Sándor: A népi írók bibliográfiája c. - itt nagyon fontos és vaskos - kötetében. Ebben különben Te is legalább ugyanannyiszor szerepelsz, mint én. A lexikonért tehát engem hibáztass. (A Széchényi Könyvtár bibliográfiáját nem ismerem, nem ismerem keletkezési körülményeit sem.) És még valamit: odakint megjelent könyveidet sokan ismerik itthon, foglalkoznak velük, vitatják, méltányolják. Ezt nem árt tud17
