Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Szavak és szándékok
nélkül a társadalmi csoportok nélkül — akik itt igenis joggal foglalhatnának helyet - tárgyalni. Nagyon félelmetesnek tartom, történelmileg már Magyarországon nagyon sokszor előfordult, hogy a magyar progresszió különböző szárnyai egymást ütötték, különböző ürügyekkel szakítottak egymással, egymásra kenték, kijelentették egymásra, hogy kormányügynökök, idegen ügynökök, nem tudok veletek tárgyalni, gyanakodtak - ebben a vonatkozásban mindig a kormány nyert és mindig az ország veszí- tett.’i6 Lengyel kimondva kimondadanul a népi-urbánus ellentétre utalt, melynek sem létjogosultsága, sem eszmei tartalma az 1980-as évek végére már régen nem volt. Az irodalmi életből elindult, majd a politikai közeget is megmérgező ellentét 1987-ben nem a népiek és az urbánusok, hanem a változást akarók és az azt ellenzők, illetve a változás útját, formáját és eredményét merőben másképpen elképzelők között feszült. Lengyel tévedett, amikor egy régi vitát képzelt a polgáriak meghívásának elmaradásába. A lényeg a két csoport eltérő nézeteiben leledzett. Amint Kon- rád György megfogalmazta: „Ez egy baráti társaság összejövetele, amely egyszersmind ennél a baráti társaságnál messzebb nyúló érdekek és feladatok perspektíváin gondolkodik. Ebben az értelemben elfogadom azt is, hogy azok a barátaim nincsenek most itt és nem voltak meghívottak, akik a magyar nemzeti függetlenség, a demokrácia, az önkormányzat kérdéseiről elmondták a véleményüket nyílt beszédben, és megtalálták a nem egyszer áldozatos módját annak, hogy ezt a létező magyar nyilvánossághoz úgy, ahogy lehet, azok között a szerencsétlen körülmények között, amelyek rendelkezésünkre állnak, öncenzúra nélkül - lehetőleg öncenzúra nélkül - elmondják. ”'7 Konrád hozzászólása egyértelművé tette, hogy a lakiteleki sátorban ösz- szegyűltek egy csoportot, ha úgy tetszik pártot, míg a távolmaradtak egy másik cso- portot/pártot képviselnek. Elek István elhatárolódása egy másik okból fakadt, ő a hatalom birtokosaitól különítette el magát: „... vannak itt reformkommunisták és vannak a népi tábor képviselői. En úgy érzem, hogy mi nem egy táborban vagyunk, ezzel nem akarok semmi rosszat mondani, csak egyszerűen másképpen éltük meg ezeket az évtizedeket, más a 36 37 36 In: Lakitelek, 77. o. 37 In: Lakitelek, 86. o. 45
