Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Szavak és szándékok
jén visszalépett, így helyére Gombár Csaba került, bár Lengyel később egy hozzászólásban elmondta véleményét. A találkozó jegyzőkönyve szerencsére teljes mértékben megismerhető, ezért azok tartalmára és a hozzászólások mindegyikére nem térnék ki, csak a témánk szempontjából legfontosabb elemeket idézem fel. A két előadáshoz 33-an szóltak hozzá, 9-en pedig írásban adták le véleményüket. Megszólalt az MSZMP-n belüli, a reformokban utat keresők csoportjából Bihari Mihály, Kosa Ferenc és Gombár Csaba, a polgári ellenzék ismertebb tagjai közül Konrád György, a közgazdász Lengyel László és a később megalakuló Szabad Kezdeményezések Hálózatának egyik szervezője, Bába Iván. Kritikus hangon beszélt Elek István, Benda Kálmán, jogos indulattól hevülten az 1956-os forradalmár, Dénes János. Természetesen többségében a nemzeti demokraták, a később majd az MDF színeiben politikai szerepet vállalók szólaltak meg, mint Jeszenszky Géza, Szabad György, Kodolányi Gyula vagy Csengey Dénes, de felszólalt a későbbi Magyar Néppárt-os Varga Csaba, és a Bajcsy-Zsilinszky Társaságot képviselő Morvay László és Vígh Károly is. Pozsgay a párbeszéd elindításának szándékával érkezett. Kétségtelenné tette előadása elején, hogy gondolataiban saját elképzelései öltenek testet, de azokban más politikai erők szándékai, törekvései is megjelennek. Megemlítette, hogy Grósz Károllyal egyeztetve, a miniszterelnök megbízta azon üzenet átadásával, hogy minden konstruktív szándékkal hajlandó párbeszédet folytatni és együttműködni. Itt egy pillanatra álljunk is meg. Grósz 1987 júniusában került a kormány élére. Azonnal reformprogramot hirdetett, belátva, hogy a régi mederben nem folytatódhat az irányítás. Elképzelése a szocialista társadalmon és az egypártrendszer keretein belül elindítandó reformfolyamat, mely egyrészt a Hazafias Népfrontban megvalósuló társadalmi közmegegyezést, és a gazdaságban elinduló piacgazdasági törekvések korlátozott bevezetését jelentette. Grósz partnereket keresett törekvéseihez a párton belül, az intézményekben, és a párton kívül, az értelmiségiek és a másként gondolkodók körében. Fel kell ismernünk, hogy ez már merőben más helyzet és szándék, mint amelyet az előző évtizedekben az akkori párt és kormány vezetése képviselt. Aczélék a húzd meg, ereszd meg politikájával hitegettek, személyes engedményeket tettek, ám Grósz sejtetni 40
