Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)

Szavak és szándékok

engedte a szervezett és rendezett együttműködés és párbeszéd lehetőségét. Pozsgay nem csak közvetítette Grósz szándékát, hanem annak formai és tartalmi kereteit is felvázolta. Erre persze nem volt megbízása a kormányfőtől - ezért később felelősségre is vonták ám az, hogy jelen volt, hogy a párbeszéd készségét zárómondataiban is felvetette, jelezte, elindulhat egy közös tervezés és cselekvés. Nem rejtett magánbeszélgetések formájában, hanem intézményesültem

Másrészt viszont a nemzeti demokraták is másképpen jelenítették meg szándékaikat. Az előző évtizedekben lojális rendszerkritikus magatartást tanúsítottak, ám 1987 szeptemberében, Lakiteleken, már a kritikus, ám toleráns, de nem lojális rendszerváltó ellenzék szerepében léptek fel. Fontos azonban leszögeznünk, hogy a nemzeti demokraták rendszerváltó elképzelése nem azonos az azóta többször hangoztatott kifejezéssel. Amint Fekete Gyula elnöki megnyitójában is elhangzott, a nemzeti demokraták rendszerváltása nem a szocializmus reformját, és nem is a szocializmus polgári demokráciával történő felváltását jelentette. A nemzeti demokrata törekvés a sajátos magyar nemzeti demokrácia intézményrendszerének, politikai programjának, demokratikus felépítménye kialakításának ajánlása volt. Azaz nem a rendszerváltáshoz, hanem egy új rendszert felépítéséhez ajánlott szövetséget a csatlakozóknak, párbeszédet az azt elfogadóknak.

Ennek fényében érdemes felidézni a találkozón felszólalók javaslatait, helyzetértékelését. Pozsgay Imre majd negyven perces előadásában megpendítette ugyan, hogy „elképzelhetőnek tartok egyfajta nemzeti koalíciót - félve mondom ki ezt az itt-ott diszkreditált szót — anélkül, hogy abból a kritikát kiiktatnánk, mert félő, hogy az együttműködési szándékot is kiiktatnánk vele”, ám nem az általa citált kritikus jelenlét megtörésének határaival volt elsősorban probléma, hanem azzal, hogy az együttműködést csak a szocialista keretekben tudta elképzelni. Koalícióról egyébként egyáltalán nem esett szó a nemzeti demokraták felvetéseiben, pusztán az együttes tényfeltárást és közös programalkotást tartották elképzelhetőnek. Egyenlő felek párbeszédét, ám azt is csak egy új politikai keretrendszerben. Csurka István Pozsgay-t követő referátumában sietett leszögezni, hogy a nemzeti demokraták szerint katasztrófa elhárító programra van szükség, melynek összeállításába a teljes társadalom részvételét biztosítani kell, az nem lehet egy szűk csoport privilégiuma. „ Van prog41