Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Légüres térben
nem vonul ki a munkahelyekről. Fenntartásaik alapján a közös megállapodást nem kívánták aláírni. A rendszerváltoztatást előkészítő tárgyalások alatt az Ellenzéki Kerekasztal számos eredményt tudott felmutatni. Az kétségtelen, hogy az átmenet nem a nemzeti demokraták elképzelése és javaslatai szerint formálódott, ám a békés folyamat és a demokratikus feltételek megteremtésében elért megállapodások méltánylandó és elfogadható kompromisszumot jelentettek számukra. Ugyanakkor az Ellenzéki Kerékasztal alakulásakor kialakított csapdahelyzet - azaz, hogy csak konszenzus alapján születhetnek az ellenzéki állásfoglalások -, egyben politikai zsarolás lehetőségét is megteremtették. Az Ellenzéki Kerekasztal augusztus végén, szeptember elején ezért került a felbomlás helyzetébe. Amennyiben az ellenzéki szervezetek nem tudtak volna valamilyen kölcsönösen kötelező érvényű megállapodást aláírni az állampárt képviselőivel, akkor a nemzeti demokraták veszélyeztetve látták a párt által beterjesztésre javasolt törvénytervezetekben az ellenzéki álláspont érvényesülését. Bíztak abban, hogy a megállapodás köti majd a párt kezét, a kormányzat is együttműködéséről biztosította a Nemzeti Kerékasztal résztvevőit, azaz az átmenet törvényi szabályozása több kérdésben biztonságosnak mutatkozott. A nemzeti demokraták ötös csoportja az Alkotmány módosításában, a köztársasági államforma kölcsönös elfogadásában, a pártok működésének szabályozásában, a választójogi törvény elfogadott javaslatában garanciákat látott arra, hogy rendezett körülmények között lehetséges lesz egy többpártrendszerű választás lebonyolítása és a demokratikus intézményrendszer kialakítása. A négy szervezetet tömörítő csoport viszont további garanciákat kívánt a közös megegyezésbe beépíteni a pártszervezetek munkahelyekről történő kivonulásáról, a Munkásőrség megszűntetéséről, illetve az állampárt vagyonával való elszámolásáról. E három felvetés mellett volt egy negyedik ellentét is az ellenzéki szervezetek törekvésében. A tárgyalások során a végső megállapodás abban az irányban jött létre, hogy a köztársasági elnök intézménye a magyar progresszív közjogi hagyományok alapján, az 1946. évi I. köztársasági törvény rendelkezései szerint jöjjön létre. A nemzeti demokraták elvi alapon támogatták azt az elvet, hogy a Köztársasági Elnököt az egész társadalom részvételével, azaz népszavazás útján válassza meg az ország. A szabad 295
