Szeredi Pál: A nemzetépítő demokratikus ellenzék története 1987-1989 (Pilisszentkereszt, 2018)
Légüres térben
demokraták és a FIDESZ ezzel szemben azt az elvet képviselte, hogy a szabad választásokon létrejött Országgyűlés válassza meg a Köztársasági Elnököt, és az mindenképpen a választások után történjen. Különösen ez utóbbi álláspontjuk érdemel figyelmet. Nem volt titok, hogy a Köztársasági Elnök pozíciójára elsősorban Pozsgay Imre a jelölt, aki maga is szívesen aspirált volna a funkcióra, népszerűsége messze a legmagasabb volt. A szabad demokraták attól tartottak, hogy a választások előtti köztársasági elnökválasztás eredményeképpen Pozsgay Imre olyan társadalmi támogatáshoz juthatna, mely előnyt biztosítana az állampárt számára a szabad választások esetén. Ebben a kérdésben a szabad demokraták és a fiatal demokraták nem kívántak engedni. A választások előtti szavazást nem tartották elfogadhatónak. Az EKA szeptember 15-i ülésének tétje az volt, hogy e két szervezet vétót emel-e a megállapodás Ellenzéki Kerekasztal általi aláírása ellen és ezáltal szétesik a Kerekasztal, vagy valamilyen egyezség alapján fenntartják a látszategységet. A nemzeti demokraták ragaszkodtak a megállapodás aláírásához. Végül úgy oldódott meg a kérdés, hogy a szabad demokraták és a fiatal demokraták nem voltak hajlandók aláírni a Nemzeti Kerékasztal tárgyalások egyezményét, ám az ellen nem emeltek vétót, hogy az EKA többi szervezete szignálja, és ezzel megkösse az állampárt kezét. Nem írta alá a megállapodást a Szakszervezeti Liga sem, azzal az indokkal, hogy a Liga csak megfigyelői pozícióban volt jelen a tárgyalásokon, azaz annak elfogadása számukra nem volt kötelező. A negyedik szervezet, a Szociáldemokrata Párt, aláírta ugyan a megállapodást, ám aláírásuk alá odaillesztették, „A köztársasági elnöknek a szabad parlamenti választások előtti megválasztásával nem értünk egyet. ” A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások végül is a demokratikus átmenet játékszabályait elrendezték, ám egyben hozzájárultak ahhoz, hogy az ellenzék megosztottsága, különböző érdektörekvései is nyilvánvalóvá váljanak. Miután a Nemzeti Kerekasztal megállapodást aláírták, a Szabad Demokraták Szövetsége nyilatkozatot adott ki, melyben nyilvánosan megindokolták aláírásuk elmaradását, és egyben ismételten kijelentették, hogy a működő Országgyűlést nem ismerik el a népakarat kifejezésére alkalmas testületnek. Súlyos kijelentés, hiszen a megállapodás lényege az volt, hogy az Országgyűlés elfogadva a Kerekasztal tárgyalás eredményeképpen létrejött megál296
